Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
FRANCIS CLAUDON: Az 1848-as Magyarország és franciaországi megítélése
Francis Claudon Az 1848-as Magyarország és franciaországi megítélése 1848 előtt: terra incognita? A közhiedelemmel ellentétben a XIX. századi Magyarország soha nem jelentett teljesen ismeretlen területet a francia közvélemény számára, sőt a mindenkori politikai helyzet és a történelmi problémák ellenére igen rövid idő alatt kedvező kép alakult ki róla Franciaországban. így például a júliusi monarchia idején volt egy beavatottakból álló szűk kör, amelynek tagjai egyetlen alkalmat sem szalasztottak el érdekeik érvényesítésére. A csoport legfőbb támogatója a magyar mágnás Apponyi gróf volt, Metternich párizsi nagykövete, tagjai között pedig meg kell említenünk Robert Cyprient, a Revue des Deux Mondes szlavistáját, aki kutatásait kiterjeszti a szláv loiltúrkörön kívüli területekre is, a teoretikus Robert Desprez-t, aki a „magyar emigráns" fedőnevet kapta, egy Bourgoing nevű diplomatát, aki Lamartine barátja volt, de magát Lamartine-t is, valamint Blaze de Bury bárót és bárónét, és mindenekelőtt Xavier Marmier-t, a távoli vizekre hajózó újságírót és kiváló riportert, aki lebilincselő élménybeszámolókat közöl Duna menti utazásairól. Nyilvánvaló persze, hogy ez a kis klub tagjainak számát tekintve nem vetekedhet a germanisták vagy polonisták csoportjával, amelyek közül az utóbbi jelentős emigráns közösségre támaszkodik. Tagjai között azonban olyan kiválóságokat találunk, akik már szenvedélyes érdeklődésük révén is méltóak a megemlékezésre. Blaze de Bury például egyformán rajongott Goethe költészetéért és Schubert melódiáiért. Lamartine, akiben nem volt meg sem Chateaubriand felszínes műveltsége, sem túláradó lelkesedése, gondosan megválogatta, mi az, ami csodálatra érdemes, így például meglepően keveset írt a német kultúráról, de magyar barátja, Liszt, aki gyakran felkeresi Saint Pointban, mindig gyönyörű sorokra ihleti! 1 A távoli és nehezen megközelít1 „Liszt, a zongora e Beethovenje, aki a korai Beethoven tollát túlságosan lassúnak találta [...] csakhogy még nem találták fel a fül elektromos telegráfját, amellyel rögzíteni lehet a Lisztek és Paganinik tűnő rögtönzéseit." Lásd Cours familier de littérature, Paris, 1860, X, 181.
