Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FRANCIS CLAUDON: Az 1848-as Magyarország és franciaországi megítélése

hető Magyarország igazi terra incognita, mely őrzi még az ismeretlen föld varázsát: lelkesít és álmodozásra késztet. A wagrami csata után Stendhal egy magyarországi küldetésről ábrándozott,

2 Nerval a Kelet küszöbén hosszasan elmélkedik az országról, amely számára két világ határát jelenti;

3 és ne feledkezzünk meg Faust és Mefisztó éjszakai vágtájáról sem a nyílt mezőn, amelyet Delacroix és Berlioz - Goethe nyomán - a magyar alföldre helyez.

4 Láthatjuk tehát, hogy nem ritkán a képzelet lép a konkrét tapasztalatok helyébe. Magyarország - még mielőtt történelmi problémává, vitatémává vált volna - élénken jelen van néhány francia tudós és művész képzeletében. Az 1848-49-es esmények után valóságos, közvetlen, s olykor meglepő kapcsolatok alakulnak ki a két ország között. Frédéric Mistral levelezéséből kiderül, hogy a provanszi költő szívesen olvasgatott magyar verseket francia fordításban. Alexandre Dumas 1865-ben előadókörútra érkezik Budapestre, és Petőfi-versek fordításába kezd. Példáját követi François Coppée parnasszista költő is. Maxime du Camp egyik novellájának színhelye a segesvári csatamező, akadémiai székfoglalójában pedig igen elismerően nyilatkozik a magyar szabadságharc költőiről. Egyes újságírók, mint például E. de Vilíers és Arvède Barine, akik véletlenül bukkantak Petőfi nevére a külföldi folyóiratokban, felfedezésükről beszámolnak a francia közönségnek.

5 Másrészről a francia liberálisok igen barátságosan fogadták azokat a 49-es harcosokat, akik Franciaországban kerestek menedéket. Teleki László, Garibaldi barátja, Guernesey-n felkeresi Victor Hugót. Andrássy Gyula, Batthyány Gusztáv és Irányi Dániel Lamartine-hoz és Juliette Ádámhoz látogatnak el.

6 Most, hogy e rövid áttekintés során a téma minden lehetséges aspektusát felvázoltuk, részletesebben is be2 „A minap egy magyarországi küldetéssel bíztak meg". Lásd H. MARTINEAU, Le Calendrier de Stendhal, Paris, Le Divan, 1950, 102. 3 Vö. NERVAL, Voyage en Orient, ch. 8, 9 4 Marche hongroise sur le thème de Rákóczy (Rákóczy-induló). 5 E. de VlLLERS, Revue britannique, 1866, október, A. BARÎNE, Revue politique et littéraire, 21. juin 18. 6 Philibert AUDENBRAND, L'Evénement du 22 août 1865. (Garibaldi barátja, aki Guernesey-n felkereste V. Hugót valójában Teleki Sándor volt. Sem Andrássy, sem Batthyány, sem Irányi Dániel nem találkozott Lamartine-nal Juliet Adamot is csak Batthyány Kázmér ismerte, bár első találkozásukra csak 1859 körül került sor. V. ö. BAJOMI LÁZÁR Endre, Arpadine, Bp.. 1980. - A szerk.)