Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

BERND FÜLLNER: „A forradalom elvette minden jókedvemet" A 48-as forradalom Georg Weerth szövegeiben

használja, hogy ezáltal a burzsoáziának az anarchiától és a proletariátustól való félelmét nevetség tárgyává tegye s a radikálisok túl gyorsan mutatkozó elégedettségét kritizálja. Forradalom Párizsban - ezt a címet adta Friedrich Engels 1848. február 27-én a Deutsch-Brüsseler-Zeitungban megjelent cikkének, amelyet a párizsi eseményekről írt, s így folytatja: „Az 1848-as év jónak ígérkezik. Alig múlt el a szicíliai forradalom, alkotmányokból álló hosszú uszályával, máris győzelmes felkelést él meg Párizs."

5 Heinrich Heine már az 1830-as lengyel forradalom hatásairól is szkeptikusan vélekedett: „Szerencsétlen egy dolog a forradalom, de még nagyobb szerencsétlenség egy sikertelen forradalom";

6 1848 februárjában, a barikádharc kellős közepén, amikor súlyos betegen hosszabb tartózkodás után Faultriers gyógyintézetéből hazaszállítják már differenciáltabban, kétértelmübben, kevésbé euforisztikusan értékeli a párizsi forradalmat és a proklamált köztársaságot - összehasonlítva a júliusi forradalom feletti lelkesedésével -, ami talán egészségi állapotával és a Weerthnél 25 évvel idősebb Heine korával is összefügg. Az Augsburger Allgemeine Zeitungban március 3-án közzétett cikkében, az egyetlenben, amely az újságban megjelent, összefoglalja kételkedését az épp kikiáltott köztársasággal kapcsolatban: „Ők [a franciák] most rendelkeznek vele, s ha egyszer az embernek ilyesmi van birtokában, az olyan, ahogyan lágyéksérvünk, feleségünk vagy német hazánk vagy más szükségletünk van. A franciák most mintegy arra ítéltettek, hogy à perpétuité forradalmárok legyenek."

7 Heine végül is összességében negatívan értékeli a februári forradalmat. A párizsi proletariátus sikertelen júniusi felkelése és Cavaignac serege általi brutális leverése után végül már csak az események rezignált leírására képes, és kiadójának, Campe-nek így panaszkodik Hamburgban 1848. július 9-én: „Az eseményekről ezidőtájt nem tudok mit mondani; ez az egyetemes anarchia, összevisszaság, maga a láthatóvá 5 Deutschc-Brüsseler-Zeitung, Nr. 17, 1848. február 27. Magyarul: Karl Marx és Friedrich Engels Művei, Bp., 1959, 4. kötél (1846-1848), 505. 6 Heinrich HEíNE, Historisch-kritische Gesamtausgabe der Werke, Hamburg, Hoffmann u. Campe, 1978, XI, 74. 7 Uo., XIV. 289.