Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JANUSZ ODROWAZ-PIENIAZEK: Mickiewicz, a cselekvő romantikus

képességével adott ihletet a romantikus költészet az emberi tudásnak, beoltotta a tudományt az örökös mozgás és a teremtő szabadság eszméjével, így járult hozzá a XIX. és a XX. századi mdományos elméletek fejlődéséhez. Ez a romantikus magatartásmód tovább él velünk, összeköti azok életét, akik szavakkal hirdetik és életpályájukkal is tanúsítják. Mickiewicz élete és müve egészen egyedülálló egységet alkot, és erre csak az lehet a magyarázat, hogy a költő tudatában volt: neki kell bebizonyítania, mivé lehet a romantika. Jean Fabre-nak köszönhetjük az alábbi észrevételt: „A romantikus írók szinte kivétel nélkül arra törekedtek, hogy a romantika fogalmai szerint értelmezzék hivatásukat és művészetüket közéjük tartoznak azok is, akik kritizálták vagy elutasították. Ez az általános érvényű megállapítás fényesen igazolódik Adam Mickiewicz esetében. Nála mélyebben senki nem érezte át a romantikát, és senki nem élte meg szenvedélyesebben. Ezért lett példaértékű sorsa és művészete. Rajta keresztül érthetjük meg az - önmagát romantikának nevező - nagy forradalmi mozgalom történelmi értékét, de főként valódi üzenetét." Jean Fabre mondatai után senki sem találhatja sem alaptalannak, sem túlzónak Victor Hugo száznegyven évvel ezelőtti szavait: „Ha Mickiewiczről beszélünk, akkor arról beszélünk, ami szép, jó és igaz; a jogról beszélünk, melynek katonája, a kötelességről, melynek hőse, a szabadságról, melynek apostola és a felszabadulásról, melynek előhírnöke volt." Hugo katonának, hősnek, apostolnak és előhírnöknek nevezi Mickiewiczet. E négyféle küldetéshez a cselekvés négyféle tere kapcsolódik: a költő-katona védi a hazához és az igazságossághoz való jogot, harcol ezért a jogért. A költő-hős szent kötelességének tekinti ezt, kész arra, hogy teljes mértékben a feladatnak szentelje magát. A költő-apostol, aki Isten üzenetét hirdeti, az egyén és a nemzet szabadsága nevében hangoztatja igazságát. A költő-hírnök a rossz végnapjainak hírét hozta el, és az újfajta kapcsolatok hajnalát jósolja az emberek és a népek között. Kijelöli az utat, melyen az ember eljuthat a tökéletes felszabadulásig. Ez jellemzi a nagy alkotót: ismeri a valóságot teljes mélységében és a kiáll a szenvedők, az elnyomottak mellett. Akárcsak Alfred de Vigny, George Sand vagy több esetben Puskin és mások, akik verseikben vitába szálltak Mickiewicz-csel, Victor Hugo sem ismerhette a lengyel költő műveit, hiszen idegen és számára