Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)
lönbség és bármiféle irodalomtörténeti fáziskülönbség Kazinczy és Toldy közt, a sugallt egyidejűség pedig megintcsak kettős funkciót kap: a szemtanú kortárs hitelesítő megjelenítéseként tudományosat (ott voltam, tehát a saját szememmel láttam, amit mondok), a személyes és közösségi eredetmonda egybeszövéseként önigazolót (ott voltam ama második, vagyis az érdemi kezdetnél, tehát nem megkésett jövevény vagyok, hanem a honfoglalók egyike). Toldyt alighanem boldoggá tette volna, ha hallja Gyulai róla szóló emlékbeszédét, mely mintha éppen ezt a hőstörténetet visszhangozná: első mondata szerint Toldyval szállt sírba „utolsó bajnoka azon hős csapatnak, melynek irodalmunk újjászületését köszönhetjük". 39 S ahogy nagy irodalomtörténetének nyitóbekezdésében Toldy „irodalmunknak" ezer évére utalva máris többes szám első személyű birtokviszonyt használt, választott beszédhelyzetére nézvést nagyon is hasonlóan Vörösmartyéhoz a Zalán futása kezdősorában („Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?"), a nemzeti nagyelbeszélés tudós narrátoraként mindvégig egy történelmi közösség tagjaként és annak nevében beszél, retorikája nyelvtani eszközeivel magát és olvasóit a magyar kultúra egész múltjának természetes birtokosaiként fogva egységbe, ami legalább annyira egy eposz, mint egy tudományos mű narrátorára vall. (Mintha e narrátori szerepre készült volna kezdettől, szándékosan és bevallottan „törzsökös" 40 névválasztásával, retorikájának gyakori családi metaforáival, amelyek a régi századok magyarjaira mint őseinkre, eleinkre, apáinkra utaltak, annyira problémátlanuí mainstream származást sugallva, hogy a németajkú szülők fia a magyar nyelvet is mint „az őseinktől kapott kincset" 41 ünnepelhette.) Ahogy Toldy szerint Vörös39 GYULAI Pál, Toldy Ferenci = GYULAI, 1902,1, 87. 40 Névválasztásáról, írói névhasználatáról, majd hivatalos névmagyarosításáról másutt részletesen írtam; lásd Egy szerzői név kiválasztása a reformkorban. (Franz Karl Joseph Schedeltôl Toldy Ferencig), ItK, 1997, 1-2, 123-129.; Âz apai név öröksége. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtudomány önmeghatározása, 2000, 1996, 8, 4550.; Kettős védőpajzs mögött. (Toldy Ferenc és a reformkori álnévhasználat) — Tarnai Andor-emlékkönyv (História Lttteraria, 2.), szerk. KECSKEMÉT! Gábor, Bp., Universitas, 1996, 75-80.; Párbeszéd korszakok határán. (Egy sokatmondó félreértés Kazinczy és Toldy levelezésében) = Folytonosság vagy fordulat? (A felvilágosodás kutatásának időszerű kérdései), szerk. DEBRECZENI Attila, Debrecen, 1996, 355-364. 4Í SCHEDEL Ferenc, Jegyzetek 's utánszó = A ' Haramják, Dráma öt felvonásban. Irta Schiller Friderik. Magyarra átvivé Schedel Ferenci Jósef Pest, 1823, 215.