Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

nemzet sorsa isten kezében van, a legjobb kézben, csüggedni kishitűség, lázongani bűn, s békétlenségén mindenkinek úrrá kell lennie.

25 Hogy az eposz műfajának (vallási értelemben is) kiengesztelő hatást tulajdonítva a korabeli mentalitás milyen két alapértéke találkozott, azt jelképérvényűen szemlélteti egy véletlen szóegyezés: Toldy 1826ban a nemzeti eposzt tiszteli meg „a poézisnak culminátiója"

26 nevezettel, Erdélyi 1845-ben (a veronai magyar katonák református istentiszteletén) a „Megengesztelted a földhöz az eget" sort tartalmazó éneket hallván, útinaplójába éppen ezt a sort jegyzi be, sokatmondó kommentárral: „Ez az egész keresztyén vallástan teteje (culminatio)."

27 De találhatunk olyan szóegyezést is, amely már keletkezésében sem véletlen: ahogy a hegeliánus Erdélyi megfogalmazza a kiengesztelődés irodalomkritikai normáját, az kulcsszavaiban megegyezik azzal, ahogy Hegel (Leibnizre hivatkozva) a világtörténelem filozófiai értelmezését a theodicaea feladatához hasonlítja.

28 Innen is érthető, hogy Erdélyi és egyes kritikustársai éppen a világtörténelem megjelenítése általi theodicaeát nem érezték eléggé meggyőzőnek Madách drámai főmüvében; a magyar történelem eposzi értelmezésétől ezt még inkább elvárták, főként a levert szabadságharc utáni, erőforrásra szomjazó korban. Mélyen jellemző a verses epika korabeli lélektani funkciójára, hogy Gyulai miért örül egy kis kötetnyi elbeszélő költemény feltűnésének a lírai művek áradatában: „szeretnénk kigyógyulni fásultságunkból, a tettek és események világából merítvén ösztönt és erőt újabb tettdús közhasznú életre, szeretnénk kiemelkedni a szív önmagába süllyedéséből, az objektív költészet karjain, egy emelkedettebb pontra, hol a tágabb láthatár mozgalmas világa oszlassa ködbe vesző ábrándjaink, elűzze démonaink, kibékítse meghasonlásunkat."

29 25 GYULAI Pál, Szépirodalmi szemle = GYULAI, 1908, 198. Vö. Gyulai „Mért lángolsz szív" kezdetű, kéziratban maradt versével, lásd VÉRTESY Jenő, Gyulai Pál írói tervei, It, 1912, 37-52. 26 TOLDY Ferenc, Aesthetikai levelek Vörösmarty epicus munkáiról — TOLDY, 1874, 15. 27 ERDÉLYI János, Úti levelek, naplók, vál., szerk. és bev. T. ERDÉLYI Ilona, Bp., Gondolat, 1985,413. 28 A szövegérintkezést másutt bemutattam, lásd Hunyt mesterünk..., 258-260. 29 GYULAI Pál, Romvirágok, Pesti Napló, 1854. augusztus 2. = Uő., Bírálatok. Cikkek. Tanulmányok, sajtó alá rend. BlSZTRAY Gyula, KOMLÓS Aladár, Bp., Akadémiai, 1961, 53.