Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

Magyar Emléklapok 1848-49 1850. április 11-ei füzetében Sajó álnéven közölt, s Arany május 7-én Sajó megszólítással azt írja neki, valószínűleg egyszerre célozva a magyarok „külön istene"

8 novellabeli motívumára és Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való beolvasztására, hogy áldja meg „az »allgemeiner« isten, ha ugyan képes jóravaló magyar embert megáldani, kinek olim saját istene volt".

9

) De a természetfölötti beavatkozást ebben a műfajban Arany legföljebb kivételnek tarthatta. Ha ugyanis szerinte a kisebb terjedelmen és pergőbb cselekményen túl a novella nem különbözik a regénytől, s a regényben semmi helye a csodálatosnak, akkor a novellában sincs. Névy tehát csak kifejtve megismételte, tudatosan vagy sem, amit hallgatólagosan már Arany századközépi esztétikája is állított. Mégpedig talán azért kifejtve, mert az itt épp mellékesebb mozzanat egybevágott osztályozásának gyakran ismétlődő szempontjával, melyet már egy gondolati beidegződés iktatott be, ahol tehette, a rendszer logikájának (Gestalt-pszichológiai alakzatának) kiteljesítése végett. Érdemes föleleveníteni, egy gondolati kísérlet erejéig újra munkába állítani ezt az egykor vízválasztóként, az elbeszélésfajták osztályozási kritériumaként használt, azóta rég kimustrált szempontot, mert a segítségével olyasmit tudhatunk meg az elbeszélésfajták funkcióváltásairól, amit egyébként talán az újabb narratológiai eszköztár birtokában sem tudnánk megmagyarázni. Gyulai 1855-ben helyeslően idézte korabeli „mükritikusok" véleményét, miszerint „az újabb korban egészen a regény lépett az eposz helyébe";

10 azóta e nézet sokat árnyalódott, s ma inkább azt hangoztatjuk, hogy a történeti regény csak részben vette át az eposz funkcióit, de e részlegesség okaként csak annyit szokás megjegyezni, hogy a regény túlságosan alrendű műfajnak számí8 JÓKAI Mór, A tarcali kápolna = JÓKAI, i. m., 285. 9 Arany János Jókai Mórhoz (Szilágyi Sándornak írt levelében), 1850. május 7. Lásd Arany János levelezése (1828-1851), sajtó alá rend. SÁFRÁN Györgyi, BISZTRAY Gyula, SÁNDOR István, Bp., Akadémiai, 1975, 276. (A továbbiakban ARANY, 1975) E levél utalását Varga Pál meggyőző szóbeli közlése alapján vonatkoztatom Jókai novellájára; Sáfrán Györgyi a kritikai kiadás jegyzetében nem említi e kapcsolatot, lásd uo. 665. A novella megjelenésének körülményeit lásd Győrffy Miklós jegyzeteiben, JÓKAI, i. m., 674-690. 10 GYULAI Pál, Kritikai dolgozatok 1854-1861, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1908, 94. (A továbbiakban GYULAI, 1908)