Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

sem vesszük, s aligha jutna eszünkbe a műfaj ismérvei, még kevésbé kritériumai közé fölvenni: „novellában nincs helye a csodálatosnak", l Tekintsünk el attól, mennyire van e kizárásban Névynek igaza, s hogy írtak-e olyan novellákat addig vagy azóta, amelyekben találunk csodás elemet. Kétségbe vonhatnánk e kritérium egyetemes érvényét, hiszen például Jókai A tarcali kápolna című novellájában (1850) a „magyarok Istene" nagyon is eposzias deus ex machinaként jelent meg a csatamezőn, „köd oszlopában járt népe előtt", hogy győzelemre segítse, majd a nemzeti mitologémákkal és bibliai utalásokkal átszőtt jelenet végén a narrátor tanúságot tesz a megtörtént csodáról és megrendülten fohászkodik a magyarság fölött ezer év óta őrködő hatalomhoz.2 (A ködoszlopból oltalmazó Isten nem véletlenül hasonlít arra, ahogy Arany tanulmánya szerint az eposzi hősök egy felsőbb hatalom felhő- vagy tűzoszlopait követik;3 novella talán itt jut a legközelebb ahhoz, hogy olyan „kisded eposz" váljék belőle, amilyennek Gyulai látta 1853-ban a KeveházáXA) Huszadik századi példaként meg eszünkbe juthat, hogy Tamási Áron novelláit nemhiába nevezték egyszer „liturgikusának, utalván bennük „liturgikus szerkezet, szakrális hős, himnikus nyelv" hármasságára, sőt hasonló jellegűeket azóta Nyírő József és Kanyó Sándor mítoszteremtő novellisztika} ában is találtak, noha ezek tennészetfölötti eleme olykor világi átértelmezést kap, mint Nyírő Kopjafák sorozatának első történetében, mely egy szegény pásztorról szól, „akivel csoda történt a havason".5 Termékenyebb problémához vezető kérdés, hogy vajon miért tartotta Névy szükségesnek olyasmivel is jellemezni a műfajt, ami nincs és szerinte nem is lehet benne, s miért éppen a csodálatos hiányával, holott a novellában 1 NÉVY László, Az írásművek elmélete, vagyis az irály-, költészet- és szónoklattan kézikönyve. Iskolai és magánhasználatra, Ötödik, átnézett kiadás, Bp., Eggenberger, 1876, 128. 2 JÓKAI Mór, A tarcali kápolna = Uo, Elbeszélések (1850), 2/A. kötet, sajtó alá rend. GYÖRFFY Miklós, Bp., Akadémiai, 1989,266-286. 3 ARANY János, Zrínyi és Tasso = Uő, Prózai művek, I, sajtó alá rend. K.ERESZTURY Mária, Bp., Akadémiai, 1962, 425. (A továbbiakban ARANY, 1962) 4 GYULAI Pál, Keveháza = Uő, Kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye 18501904, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1927, 14. 5 A „liturgikus" novella kifejezés Szabédi Lászlótól származik; kiterjesztett alkalmazása Kántor Lajostól. Vö. KÁNTOR Lajos, Népiség - mítosz - novella = Uő, Alapozás. Klasszikusok - kortársak. Tanulmányok, esszék, Bukarest, 1970,225—237.