Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FRIED ISTVÁN: Mítosz, nosztalgia, kulturális emlékezet Kelet-Közép-Európa irodalmában

„Von nun an roch des Banus Zug Sehr stark nach Retirade, Er nannt'es einen Flankenmarsch In seiner Deichtersuade. Auch ward, soviel die Zeit erlaubt Dabei gepzündert und geraubt Bis nah'an Ostreichs Grenze" „Ettől kezdve a bán vonulása igen erősen szaglott a retirádátói, Ezt oldalazó menetelésnek nevezte költői svádájában Amennyire az idő megengedte Ekkoriban gyújtogatva és rabolva haladt Egész közel Ausztria határáig" Efféle verses pamfletek még nagy számmal idézhetők,

8 korántsem esztétikai értékük nevezhető jelentősnek, inkább annak a szemléletnek alakításáért érdemelnek kutatói figyelmet, amely lényegében akadályozta a másik fél történelmének megértését. S ha Jellacic és serege az egykorú német nyelvű költészet céltáblája, Mihai Eminescu Geniu pustiu (Szárnyaszegett géniusz) című ifjúkori, feltehetőleg 1868-69-es töredéke

9 grand guignollá formálja a lengyel Bem tábornok vezette és Petőfi 1849-es verseiben megdicsőített magyar hadsereg tetteit, és a rémregényes romantika eszközeivel növeszti sátánossá, horrorrá azt, ami a magyar történetírásban és szépirodalomban nemzeti történelemmé magasodik. Negatív mítoszról van szó ebben az esetben, a német korai romantikán nevelkedett Eminescu torzult szenvedélyek groteszk megjelenítésével mutatja fol a magyar hadseregben a kisszerűdémonit. Jókai viszont az Akik kétszer halnak meg™ című „titokregény é"-ben készít karikaturisztikus rajzot a szlovák fölkelés vezetőiről. Ez azonban a mítoszképződésnek csupán egyik, bár igen jelentős tényezője: nevezetesen az, hogy olyan fogalmak kerülnek a szimbólumok világába, mint az elfajzottság, a renegátság, a magára hagyottság, átértékelődnek olyanok, mint az uralkodóhoz való hűség, a jó uralkodó és rossz tanácsosai; egyszóval szavak szótári jelentése a nemzeti ideológia szerint módosul, és e megváltozott szemantika alapján minősül8 LEITGEB Pál, Az 1848-49-iki szabadságharc a német politikai költészetben, Sopron, 1926; Manfred HACKEL, Die Befreiungskampf des ungarischen Volkes 184849 in der deutschen Literatur der Zeit = Studien zur Geschichte der deutschungarischen literarischen Beziehungen, Hrsg. Leopold MAGON, Gerhard STEINER, Wolfgang STEINITZ, Miklós SZABOLCSI und György Mihály VAJDA, Berlin, 1969, 247274. 9 Mihai Eminescu válogatott művei, szerk. KÖPECZI Béla, ford. SZAMOSI Isrván, Bp., 1967,317-396. 10 JÓKAI Mór, Akik kétszer halnak meg, sajtó alá rend. GERGELY Gergely, Bp., 1966, 447-455.