Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

„nemzet" a nemesek alkotta „natio hungarica" volt.) Vagy másutt: „Mikor az iskolátlan népet költészete után becsüljük, annyit tesz, hogy polgárilag is fogjuk, mert a kettő együtt jár."

31 Ez a politikai töltésű gondolat sem a Grimm-fivéreknél, sem kortársaiknál nem jelentkezett, ami elsősorban a két kor és a két társadalom közötti különbségből következett, természetesen nem függetlenül az írói személyiségtől sem. Erdélyi gondolata a törvény előtti egyenlőséget kimondó 1848-as országgyűlés előtt új és bátor volt. Erdélyi Jánosnak egy másik gondolatával sem találkozunk a német romantikusoknál. A grimmi megállapítást, mely szerint egy nyelvi műalkotásban („sprachliches Kunstwerk") nyelv és tartalom elválaszthatatlan egymástól, Erdélyi kiegészítette egy harmadikkal, a dallammal: „a népköltészetnek egyik jellemvonása, minél fogva az éneket vele kell gondolni". Megállapítását saját tapasztalataiból szűrte le. „Ősigazságnak" hiszi, hogy „akár a vers, akár az ének születik előbb valamely dalban, egyik meghatja, serkenti a másikat, legjobb dal pedig kérdésen kívül az leszen, hol egyszerre születik mind a kettő".

32 Ugyanitt találjuk népköltészet és népzene egységének szinte tudományosságra törekvő meghatározását: „Tehát költemény és zene bizonyos belső törvényekre, mathematikai szigor kívánalmaira s egységre vitetnek vissza, mi által kimutattatik, miképpen dal és vers a magyar léleknek testvér magzatai".

33 Amikor Erdélyi irodalom és zene között párhuzamot vont, nem véletlenül tette: „népi", majd „nemzet-népi" költészetről, irodalomról, „magyar zenei iskoláról" álmodva nemcsak folklorisztikus elemekkel megtűzdelt irodalomban és zenében gondolkodott, hanem teljesen új szellemű, új közönséghez szóló irodalomról és zenéről, amelynek alapjait a népi hagyományok adják. Szándékát szavai világítják meg: „Célom a népköltészettel: Kezdjük alantabb, gondolom, hogy följebb mehessünk, visszamenve a költészet összerejére, hogy tétessék alap ennek is a népi és nemzeti kedélyben".

34 Az „alap" még kétszer fordul elő ebben az összefüggésben. A népköltészeti gyűjteményekkel amelyek mint eredetileg tervezte a melódiákkal együtt jelentek volna 31 Lásd 17. jegyzet ERDÉLYI, Nyelvészeti..., 120. (A magyar népdalok, 1847) 32 Uo., 148. 33 Uo., 166. Lásd T. ERDÉLYI Ilona, Népköltészet, népzene - népi társadalom, Irodalomtörténet, 1874, 3, 506-521, az idézetek: 518.