Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

meg - azt kívánta elérni, hogy olyan „széles alapot" rakhasson velük, amelyre „nemzeti költészetünk és zenénk épülete" „nemzeti egyéniségben" felépülhessen, mivel tudta, hogy „szűk alapon nagyság nem emelkedhetik". így fonódott össze az esztétikai gondolat a politikai tartalommal: miként a „népi elem" költészetben, irodalomban és zenében „nemzetnépivé" tágult, ugyanúgy követnie kell az egész társadalomnak a fejlődést, ami az irodalomban megindult. A polgárosodás „alapja" a nép lehet. Ezt a gondolatot szolgálta Erdélyi ekkori munkáiban a mindvégig jelenlévő „önismeret-igény", amely nemcsak a népet ismerteti meg önmagával népi hagyományain keresztül, hanem a „státusférfit" is, aki megismervén a nép igényeit, segítheti felemelkedését. Tíz év alatt azonban nemcsak a gyűjtés és a népdalok kiadása indult meg, hanem a népköltészeti stúdiumok és a gyűjtés tapasztalatai eredményeként kialakult az az esztétikai norma is, amelyet következő, 1847-ből való idézetünk mutat be. ,,Költészetünk arcképe már - írja Erdélyi - szükség, hogy maga szóljon magáról, s legyen az egész történeti tábla, melyen, mint légmérő fokain, meglássék a nép szíve vérének mértéke, hülése vagy forrpontja egyaránt. De hogy érjük ezt el, mikor nem bírjuk, soha is méltó elmélkedés tárgyává tenni a feladatot, hogy jőnénk tisztába a népiesség eszméjével, mi némely író előtt cél nekünk pedig csak eszköz oly szépirodalomnak előállítására, mely akképp fejezze ki nemzeti önségünket gondolataink világával, legmagasabb eszméinkkel együtt, mintha egy individuum volna az egész nemzet, azaz legyen a költészet sem úri, sem népi, hanem érthető s élvezhető közös jó mindenkinek, akit ép elmével áldott meg isten." Erre az idézett, a népiből megújuló műköltészetet sürgető szövegre hivatkozott Arany János, mint amely „teljesen kimondja az én elvemet". Az az író azonosult Erdélyi gondolatával, aki a Kisfaludy Társaság díjnyertes „népies eposzának" a Toldinak volt szerzője, és aki megtestesítette ezt az eszményt, ahogy Erdélyi ugyanekkor írta. E szerint Arany „a népi és művelt költő tulajdonait a legfényesebb sikerrel