Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

népköltészet apoteózisát adja.

26 Kölcseyveí panaszolja: nekünk nincsenek nemzeti hagyományaink... Nincsen olyan dalunk, mely által szívünk őseink szívével rokonulna... Vallja, hogy a népköltészet viszszavisz a népek indulásához, fényt vet a múltba, a nemzet „családéletébe". Segíti önismeretünket, mert a népköltészet „a nép kedélyének kifolyása", „leghűbb képét adják az időnek". Értelmezi a nép fogalmát, tisztázza nemzeti és a népi kapcsolatát: „A népköltészet tárgya tisztán az emberi, a nemzetié a hazaszeretet". A költői képekben, eszmékben gazdag székfoglaló nagy visszhangot váltott ki a jelenlévőkben. Egy év múlva ugyanott, ugyancsak a népköltészettel foglalkozó előadása végleg meggyőzte hallgatóit, akik lelkesen járultak hozzá, hogy Erdélyi a Társaság nevében és támogatásával indítsa meg a gyűjtést. Azonnal munkához látott és 1844 január elején felhívást bocsátott ki gyűjtésre. Jacob Grimm bécsi körlevelének figyelmeztetése - „treu und wahr" - itt is nagy hangsúlyt kapott.

27 A munka java Erdélyi számára akkor kezdődött, amikor hosszú nyugat-európai útra indult 1844 tavaszán. Folytatta elméleti stúdiumait. Az a látogatás is beletartozott, amelyet 1844. július 3-án - feltehetően 26 A székfoglaló indítása Ludolf WIENBARG Esztétikai táborozások című munkájának egyes képeit idézi. Erdélyi első, a Népköltészet c. 1837-es írásával egyidőben fordította az „ifjú német" Wienbarg Aesthetische Feldzüge c. munkáját, ami arra enged következtetni, hogy ö is felkeltette Erdélyi érdeklődését a népi hagyományok tanulmányozása iránt és nem kizárható, hogy a cenzúra hivatalban elveszett tanulmány egy részletével indította a székfoglalót. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Wienbarg, akit intenzíven foglalkoztattak nyelvi, nyelvészeti kérdések, ismerte a Grimm—testvérek munkásságát. Az Aesthetische Feldzüge egyes megállapításai is Grimm-müvekre vezetnek vissza - „Von Übereinstimmung der alten sagen" (1807) vagy a „Gedanken über mythos, epos und geschichte" (1813). Wienbarg segítette tehát Erdélyit abban, hogy később, amikor a Grimm-fivérek munkáival megismerkedett, gondolataikat hozzá közelállóknak, otthonosoknak találja; lásd KOROMPAY, Í. m., 201. 1843-ban is panaszolja: „Nekünk magyaroknak nincsenek..." Lásd Erdélyi János válogatott müvei (Magyar Remekírók), Bp., 1986, 178. valamint „leghűbb képét..." ERDÉLYI, Nyelvészeti..., 216, 108. 27 J. GRIMM, Circular, die Sammlung der volkspoesie betreffend, 1815. Itt írja Grimm: „was unter dem gemeinen deutschen landvolke von lied und sage vorhanden ist, zu retten und zu sammeln [...] dasz diese gegenstände getreu und wahr, ohne schminke und zuthat, aus dem munde des erzählenden". {Kleinere Schriften von J. Grimm..., VII. Bd., Berlin, 1884, 594.) Erdélyinél: „a magyar népdalok, mondák, mesék és hagyományok felelevenítése, gyűjtése és megőrzése [...] mennyire népdalok, mondák, mesék és hagyományok a népek ajkiról eltanulva értésére estek... úgy, mint azokat hallotta, minden csinosítás vagy nemesítés nélkül [...] puszta meztelenségben". Lásd ERDÉLYI, Nyelvészeti..., 220. (Felszólítás gyűjtésre.)