Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

genden aus Ungarns Vorzeit c. munkáival. A földrajzi tényező, azaz Bécs befolyásoló szerepe ezeknél nem vitatható. A felsorolt kötetek önmagukban is fontosak voltak, és azért is, mert szerzőik tekintélye bátorította a hazai kezdeményeket. A gyakorlatot azonban még ekkor sem követte az elmélet: az összefüggések és a különbségek tisztázása. Miután azonban a kérdés a levegőben volt, számolni lehetett az elméleti megközelítéssel. Ezt a feladatot Kölcsey Ferenc végezte el 1826-ban, amikor - talán Mailáth irodalomtörténeti áttekintésétől is buzdítva - felmérte a magyar irodalom múltját, helyzetét, a jövő kínálta lehetőségeket. Új utak kellettek: a Kazinczy-féle „fordítói program" ekkorra zsákutcába jutott. Töprengéseinek eredményeit 1826-os tanulmányában, a Nemzeti hagyományokban foglalta össze. Művét joggal tartjuk mérföldkőnek az irodalom fejlődésében. Egyszerre ötvözte a ,régi"-t, a „népi"-t, ugyanakkor a múltat a romantikus eszmékkel dúsított filozófiai szemlélettel tekintette át. Horváth János írta: „Egész régi műköltészetünk itt viszonyíttatik először a nemzeti jelleg szempontjából népköltészetünkhöz, s mondatik ki róla, hogy csaknem mindenestül idegen eredetű".

14 Kölcsey jelentősége, hogy összefogta, megtöltötte tartalommal, elméletileg igazolta az „ösztönös" népiesség addigi próbálkozásait és a népszerűt, azaz a magyarost megjelenítő stílusirányzatot. Nagy tett volt, amikor a népköltészetről - szembehelyezkedve az akkori közfelfogással - kimondta: „A nemzeti hagyomány [...] megbecsülhetetlen kincs [...] legalább nyomokat mutat a históriából" és „a nemzeti lelkesedésnek s annálfogva a honszeretemek vezércsillaga".

15 Elismerte az addig sokak által nem becsült népi hagyományt, és figyelmeztetett arra is, hogy ahol nincs ősi hagyomány, ott nem lehet nemzeti poézis sem. így nyomatékosította szavait: ha elmulasztjuk kötelességeinket, irodalmunk visszahull az utánzás korába és a „külföldi poézis világánál fog fáklyát gyújtani".

16 Nemzeti irodalmunk programja szerint csak a népi és a régi, a történelem és az irodalom egységében születhet ujjá: „a való nemzeti poézis 14 Lásd HORVÁTH János, i. m., 124. 15 Kölcsey Ferenc összes müvei, I-íII, sajtó alá rend. SZAUDER Józsefné és SZAUDER József Bp., 1960,1, 507 16 Uo., 496.