Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FERENCZI LÁSZLÓ: Amiel és Petőfi

A Fragments d'un Journal Intime orosz fordítását Tolsztoj vezette be, aki azután is gyakran idézte a genfi író szavait. Walter Pater a The Guardianban 1886-ban méltatta Mrs. Humpry Ward fordítását: „Könnyed, ízes, szabatos, ez az angol változat úgy olvasható, mint egy kitűnő, eredeti angol mű",

4 majd hozzátette: ,J\mi&\ Pascal hajlama szerint beszélt, Pascalhoz nem méltatlanul".

5 Franciaországban viszont többen is kifogásolták mind a svájci író nyelvi tisztátalanságát, mind a német kultúra iránti túlzott vonzódását. Paul Bourget, a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik irodalmi törvényhozója, terjedelmes és végső soron elismerő cikkében tagadta, hogy Amiel a francia hagyomány része lenne.

6 A napló hatását azonban a kételyek sem csökkentették, és 1927-ben Bernard Bouvier az általános véleményt fejezte ki a Fragments d'un Journal Intime új, korábbinál lényegesen terjedelmesebb kiadását bevezetve: „Amiel a francia nyelvű moralisták élvonalába tartozik".

7 Thibaudet Amiéit „európai Sainte-Beuve"-nek

8 tekinti és magatartását M. Teste-évei, azaz Valéryével szembesíti. Hangsúlyozza, hogy Naplója „»a harmadik« nagy irodalmi érték, amit Genf adott a világnak Rousseau és Madame de Staël után". Másokat Bergsonra emlékeztette,

9 Roland Jaccard pedig Freuddal rokonította, és a pszichoanalitikusok figyelmét próbálta eddig sikertelenül - felhívni a Naplóra.

10 1973-ban Philippe M. Monnier mintha Bourget kifogásaira válaszolt volna: „Amiel qui se sent si peu français n'a qu'une ambition: susciter dans son pays une littérature indépendante, fraîche, orginale."

11 Amiéinek, aki oly kevéssé érezte magát franciának, egyetlen igénye volt csak, hogy hazájában független, fiatal, eredeti irodalmat ösztönözzön. (Hadd tegyem 4 Essays from the Guardians, London, 1910, 19. 5

Uo.,35. 6 Paul BOURGET, Amie! — Nouveaux essais de psychologie contemporaine, Paris, é. n., különösen 256-274. 7 Henri Frédéric AMIEL, Fragments d'un Journal intime, Nouvelle édition conforme au texte iriginal, Introduction de Bernard Bouvier, Paris, 1927, VII. 8 Albert THIBAUDET, Amiel ou la part du rêve, Paris, 1929, 71. 9 V.o. Charles Du BOS, Approximations, 3

e série, Paris, é. n. 10 Roland JACCARD, Préface = Henri Frédéric AMIEL, Du Journal intime, Bruxelles, 1987,13. 11 Philippe M MONNIER, Postface = H. F. AMIEL, Journal intime (jam.--juin 1854.), Texte intégral publié par la première fois avec une postface, des notes par Ph. M. M., Lausanne, 1973 238