Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kerényi Ferenc: A körözőlevéltől a szoboravatásig. A Petőfi-kultusz első korszaka, 1849-1862

ton ma is álló szoborra az átadott összeg végül - felkamatolás után - 9494 forint 20 krajcárt tett ki.)

47 Minthogy a Vasárnapi Újság rendszeresen tájékoztatott - Reményi közlései nyomán - a gyűjtés állásáról, az adakozók társadalmi hovatartozása jól áttekinthető. Pákh Albert (1854. márc. 18-i levelében) büszkén újságolta Kazinczy Gábornak, hogy a Vasárnapi Újság előfizetői táborában „Gróf, nemes ember, cívis, gazda, szabó, csizmadia, doktor, bába, mosónő, inas, iskolás fiú, ispán, minden van itt!"

48 A reformkori érdekegyesítés megőrzésével büszkélkedő felsorolásra visszarímelnek az 1860/61es rövid alkotmányos időszak szólamai, formái. Ha azonban a Petőfi-szoborra adakozók listáját a fenti, széles spektrummal szembesítjük, a felületi egyezések mögött jól láthatók már a társadalmi elmozdulások is. Hiányoztak a nagyösszegű, testületi adományok: a pesti kaszinó 300 forintja párját ritkítja, hasonló summák csak rendezvények bevételeiből származtak. Hiányoztak az újjáalakult törvényhatóságok, a vármegyék, valamint a városok - hiába igyekezett Zenta példáját követendőnek állítani Pákh. Sokkal jellemzőbb volt a néhány forintot vagy krajcárt adományozó kisemberek hosszú sora: az 1849-ben felégetett Losonc 87 polgára (40 forint 60 krajcárral), a beregszászi görög katolikus lelkész névnapján 24 személytől gyűjtött 46 forint 30 krajcár vagy a nyolc miskolci szűcssegéd 5 forintja. Megmozdultak a művészek: Rudolf Willmers német zongoravirtuóz nemzeti színházi koncertje 123 forint 89 krajcárt eredményezett; Joachim József magyar hegedűművész 100 forintot adományozott; az aradi német színház 18 forinttal járult hozzá a költségekhez; a Komáromy Alajos színész szervezte győri szavalati est és koncert 383 forintot jövedelmezett. Jól mozgósította hittestvéreit is Reményi (eredeti nevén: Hoffmann) Ede: a magyar zsidóság számarányát messze meghaladóan támogatta a Petőfi-szobor ügyét a kecskeméti Purim-ünnep gyűjtésétől a lakodalmakon és a tápiószelei izraelita iskola rendezvényén át Lőw Lipót szegedi rabbi kiemelkedő tevékenységéig. Végül említsük meg mint egyedi esetet, Reményi 38 forintot eredményező alkalmi hangversenyét a püspökladányi vasútállomáson, „hol 2 órát maradtunk, míg a mozdony megérkezett, s én váró teremben összegyűlt barátim fölszólítására a 'Petőfi' jelszó mellett hegedültem, mint Garibaldi a Viktor Emánuel nevében Marsalánál és másutt..." Petőfi e részben valóban a nemzet költőjének bizonyult - másfelől azonban a sokféle, egymás hatását rontó, párhuzamos gyűjtőakció miatt a kisösszegű adományok végöszszege jócskán elmaradt a várttól.

49 A Petőfi eltűnése körüli vitákban ismételten megfogalmazódott az igény: „Emléket a drága sír fölé!" - s megerősítette ezt Pákh szerkesztői zárszava is.

50 A Magyarország c. lap 1861. jún. 26-án jelentette (a Kolozsvári Közlöny nyomán), hogy a FelsőFehér vármegyei és udvarhelyszéki honvédegylet - gr. Haller Ferencnek, Fejéregyháza földesurának, Segesvár hajdani térparancsnokának elnökletével - elhatározta a két tömegsírt rejtő földterület megvásárlását, „hol (...) elvérzett honvédeink s valószínűleg nagy költőnk Petőfi drága hamvai is nyugosznak..." Joggal értékelte Szabad György korszak-monográfiája a (ritka) magyar-román megbékélés egyik jelének, Petőfi nevében, hogy négy román földtulajdonos a maga részét ingyen ajánlotta fel, „mivel e halmok alatt igen sok román tetemei nyugszanak, kik magyar testvéreikkel szeretett hazánkért együtt vérzettek el.

51 Úgy tűnik, más szobortervek is léteztek: az abonyi kaszinó már 1860. okt. 7-én (tehát az eltűnés-vita és Reményi felhívása előtt) műsoros estélyt adott a Nemzeti Múzeum díszkertje és egy, ott elhelyezendő Petőfi-szobor javára. A 200 forint körüli tiszta bevétel hovafordítását nem ismerjük, a rendezvénynek azonban hatósági folytatása lett: Kecskeméthy István és Molnár Pál közreműködőket a ceglédi szolgabírói hivatal pénzbírságra ítélte, „miután a programmban kitűzött műveken kívül, a Petőfi ismeretes verseiből