Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kovács Ida: Az utolsó pillanat lenyomata: a halotti maszk

kat, fejedelmeket. Garas Klára kutatásai szerint az első hazai ravatalképre vonatkozó adat 1594-ből, míg a legkésőbbi a XVII. sz. végéről származik. (Garas 1953, 73)

1 Maszkkészítésről és portrészobrászatról azonban Magyarországon tudomásunk szerint a XIX. sz. elejéig egyáltalán nem beszélhetünk. Szimbolikusnak is tekinthetnénk, de nem véletlen, hogy a legkorábbi általunk ismert és fennmaradt - bár mindezidáig datálatlan - maszk az antikok bűvöletében élő Kazinczy Ferencé.

2 O az első olyan írónk, aki komoly jelentőséget tulajdonít a képzőművészet és irodalom kapcsolatának, hangsúlyt helyez ennek ápolására, valamint lelkesen proponálja író és költőtársainak portréjuk elkészíttetését. A gondolatot feltehetően Goethétől vette át, aki szerint a művészet egyik legfontosabb feladata, hogy örökítse meg a szépség és hatalom képviselőit. Bizonyára mindketten egyetértettek ideológusukkal, Winckelmannal, aki a régiek utánzásában látta a naggyá válás, az utánozhatatlanság zálogát. (Winckelmann 1978, 8) Kazinczy 1817-ben Gyulay Károlynak írott levelében megemlíti, hogy eddig már huszonkétszer festették le, majd másutt kijelenti, hogy az ő törvénye így hangzik: mindenki festesse le magát. (Csatkay 1983, 51)

3 Meglepő, hogy a XIX. sz. elején milyen divatban volt egyik arcképnek a másikról való másoltatása, ill, ennek átvitele metszetre, s ugyanilyen divat a képek (sokszor nagyméretű olajfestmények) egymásnak, baráti ajándékképpen való küldözgetése. Kazinczy, azon túl, hogy előszeretettel ajánlott festőket, metszőket, szobrászokat barátainak, maga is megpróbálkozott arcmások készítésével. A kor felkapott technikájával, az ún. árnyékrajzolattal készített (valljuk be, nem túl sikerült) profilképeket (árnyképeket) amelyekből ma huszonhatot ismerünk. (Kazinczy 1928)

4 A kiterjedt Kazinczy-levelezés tanúsága szerint az írót két ízben még a síremléktervezés gondolata is foglalkoztatta. (Kazinczy FL III. köt. 751, 769, III. 803, 821, 824)

5 Valahányszor külföldön (néhányszor Bécsben, majd Erdélyben) járt, nem mulasztotta el a városok művészeti emlékeinek, sőt művész-műtermeinek megtekintését, s ezekről részletes, kritikus beszámoló írását. Sajnos, hosszabb terjedelmet a maszkkészítés leírásának sehol sem szentelt. Az első adat, amely felületes olvasásra élőmaszk vétetését sejtetheti, egy Kazinczy által 1789-ben Aranka Györgynek írott levélből való: „Termetem, (ne nevess ezen) alatsony, színem barnás-fejér, physiognomiámat mutatni fogja eggy rövid nap alatt beküldendő gipsz képem, melylyett Leonard Posch nevű Bétsi Künstler készített, és amelly hozzám tökéletesen hasonlít, kivévén azt, hogy római öltözetem és lobogó hajam azt nagyon el-idealizálja." (Kazinczy FL I. 422.) Nem is kétséges, hogy az idealizálás Kazinczy kifejezett kérésére történhetett.

6 Mégsem való- zilahy Lajos halotti maszkja. 1974. dec. 1. színű, hogy Posch maszkot készített volna Készítette: Jovan Soldatovic az író arcáról, s a pozitívra rámintázta vol- PIM Müv. T. ltsz.: 94.40.1.