Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Szilasi László: Jókai talapzata. Jókai Mór Hétköznapok című regényének kultikus olvasata, k. o.

jegyezni, s midőn nejévé tette, fényes elégtételt szerezni neki a kiáltott szenvedésekért, de tervét Bálnái gyanakodó fellobbanása semmivé tette, noha lelke vonzalmain nem változtatott. A két lyánka még eddig igen szenvedő állásban maradt. Két különböző és mégis annyira összhangzó lelkület! Míg Lilla a világot csak a természetből ismeri, s költői lelkét ennek képeivel gazdagítja, addig Janka a világot a legfekélyesebb oldaláról tanulta ismerni ( az emberekből, s lelkének minden virágai: remények és örömek le vannak hervasztva. Lilla nyugvó szenvedélyeivel, Janka éber bánatával költ bámulatot( amaz erőteljes, ez simuló, szelíd jellem (de magasztos, fennkölt lélek mindkettő, kik, az események bonyolódott hálózatában, ha ismernék, sem ragadhatnák magukhoz a vezérfonalat, melybe két oly szenvedélyesen küzdő kéz markolt, minő a két vérellenségé." (147-148. Kiemelések tőlem. Sz. L.) A későbbiekben konkrét utalások irányítanak a Biblia felé. Dömsödi Góliáth Péter azonosítása Káinnal (254.) például a Biblia első 'bosszú' szavára utal („hétszeres a bosz-szú Káinért", lMóz 4,24). Látszólag mellékes a jelenet, amikor a táblabíró megállítja Szellő és Tündér nevű lovait, és „megállt a szán is, miként megállt Gibeonnak vagy nem tudom kinek a völgyében a hold Józsué szavára" (274.) Józsué pedig az emoreusok elleni harcban a Napot állította meg a Gibeon völgyében, a Holdat pedig az Ajjálón-völgyben, (Józs 10,12-14). Az utalás pontatlanságánál fontosabb, hogy „megálla a nap, és vesztegle a hold is, míg bosszút álla a nép az ő ellenségein." (Józs 10,13) A szöveg a bosszú keresztény felfogása szerint épül. Ebben a felfogásban az embernek tiltva van a bosszúállás (Péld 20, 22; Róm 12,19). Isten embereiért maga Isten áll bosszút (Náh 1, 2; ITesz 4, 6; 2Tesz 1, 8). A bosszúállás Istené (5 Móz 32, 35; Róm 12, 9; Zsid 10, 30) : „bosszúálló az Úr" (Náh 1, 2). A Jókai-szövegben azonban a boszszúállás az istenülés egyik módja: az Isten nevében bosszút álló ember nem bűnt követ el, hanem túllép az emberin. (De nem a bűn elkövetése által: aki bosszút áll, már nem ember többé.) Nem fölös elragadtatás, hanem a szisztéma szükségszerű következménye tehát, hogy a bosszúját beteljesítő Bálnái Körmös Istvánt utolsó nagy szónoklata Istennel azonosítja: „Megbüntetem az apák bűneit a gyermekekben, harmad és negyed ízig. " (267., 2Móz 20,5; 34,7; 4Móz 14,18; 5Móz 5, 9.). Jókait egyébként sem lehet úgy olvasni, hogy a jelölők ne mutatnának mindig újabb, valamiképp, ti. hagyományosan szent jelölőkre. A szereplők és helyszínek (beszélő nevekben, hasonlatokban, metaforákban, irányított asszociációkban) folyamatosan bibliai, mitikus, vagy klasszikus irodalmi attribútumokkal vannak ellátva. A szereplők és helyszínek kiemelt fontosságára az is figyelmeztet, hogy a nevek első előfordulása mindig kurzív. Ezen okokból a Jókai-szövegnek tulajdonítható jelentéseket elsősorban a szereplők, helyszínek és azok rendje környékén vélem megtalálni, (más ezt talán úgy mondaná, hogy a lényeg itt van, a lényeg van itt) nem pedig az „elemezhetetlen, szabályokra vissza nem vezethető és eredeti" (de legalábbis: nehezen átlátható) történetalakítás terében. Olvasatom szerint - Jókai korai szövegeiről általában is ezt gondolom - maga a történet nem elemezhetetlen, szabályokra visszavezethető és korántsem eredeti. Egységes tömbként talán jelentő, de részeiben többnyire nem túl érdekes. Csattanó nincs, a történet elmondása, az elbeszélés módja számomra idegesítően körülményes és patetikus, amit a helyenként felbukkanó irónia csak tovább mocsarasít.

6 Úgyszólván jobb híján fordulok hát elsősorban a helyek és figurák felé. A fontosabb szereplők először is az isteni ítélkezés jegyében, a mitikus istenek vagy bibliai ősatyák családfáihoz hasonlatosan, nemzedékekbe, ellentét- és rokonszenv-párokba rendeződnek. (A cselekmény során elhalálozott szereplőket „-„ jellel láttam el.)