Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Szilasi László: Jókai talapzata. Jókai Mór Hétköznapok című regényének kultikus olvasata, k. o.

Óváry- Rónay kisgyermekAz első nemzedék (Óváry, Rónay) életében nem létezik bűn. A második nemzedék élete a Gonoszé: Dömsödi Góliáth János tönkreteszi Zilányit, a Szilárdy és a Bálnái Körmös családot szétveri, végez az Ováry-lányokkal, mostohaszülőre bízza a fiatal Lillát és Körmös Pistát. A harmadik nemzedék a bosszúállásé: a Dömsödiek megbűnhődnek, a családnak magva szakad. A negyedik nemzedéket egyedül képviselő kisgyermeket saját apja, az apagyilkos Dömsödi Góliáth Péter öli meg. Az apák bűneiért a fiak bűnhődnek, a bosszú beteljesedik, harmadíziglen. Az irodalmi, történelmi vagy művelődéstörténeti utalások okán azután Dömsödi Góliáth Péter a Nérókkal és Caligulákkal (67), apagyilkosokkal, Lady Machbeth-tel, vagy Ágnes asszonnyal azonosítható (215), Körmös Pista olyan, mint Rómeó (40), Hamlet (46), Diogenes (98, 222), és Pusztafi (219, Petőfi a Politikai divatokban), Leander gladiátor (256), Lilla Júlia (40), Bálnái Körmös Gáspár Harpagon (33), és maga az arany (227), Tölcsér Jónás hét- vagy kilencalvó (279), valamint Ajax (43), Bognár Jancsi betyár Semiramis (177), a toronyőr Quasimodo (17), a cigány meg Orpheus (279). Hódmezővásárhely környéke római sáncokkal teli (209), Viktor de Hugófalva (156) és Voltaire Candide-ja (119) bevett olvasmányok. Magyarország pedig termőfölde a töltöttkáposztának (133, 245). A művelődéstörténeti utalásokban látom elsősorban a szöveg cselekvést tanító morális jelentését. A mögöttes jelentéseket cselekvés-modellek példázataiként, exemplumként olvasom. Pontosabban: a negatív figurák (Dömsödi Góliáth Péter, Bálnái Körmös Gáspár) azon őstípusokat (Nero, Caligula, Machbeth, Ágnes asszony, Harpagon) példázzák, akik hagyományosan morális tanítást, a bűnre biztosan elkövetkező, abban eleve benne rejlő büntetést példázzák. A pozitív figurák (Körmös Pista, Leander) olyan őstípusokat (Hamlet, Rómeó, Pusztafi, Diogenes, gladiátor, Júlia) példáznak, akik azt a morális tanítást példázzák, hogy tetteinkben saját daimónjaink dolgoznak meg, minden cselekedetben a végzet nyilatkozik meg. Az átmeneti figurák és mellékszereplők (Tölcsér, Bognár Jancsi, cigány) nagy, híres példákkal (hétalvó, Ajax; Semiramis, Quasimodo, Orpheus) való példázatos azonosítása mindig erős túlzás (hyperbole)/ s mint ilyen, ironikus ellenpontja a jelhasználatnak, a saját jelhasználat paródiája. Az irónia Magyarország kulturális helyzetének tárgyalásakor és a bigott hazaszeretet leghíresebb toposzának (Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita) módszeres dekonstrukciójában tetőzik. A mitikus attribútumok szintjén Leander Herkules (114), és anti-trójai (70). Lilla szilf, a levegő görög tündére (24), kis boszorkány (49), mítoszi kecsű lyánka (104), és amazon (174). Gyékény Márton és Bálnái Körmös Gáspár Orestes és Plades (20, Jókait és Petőfit is így emlegették!), Rónai pusztabíró és barátai Herkulesek (196(197), Tölcsér Jónás Morpheus, görög álomisten (22), Bókváryné Aglája, első grácia (120), Jutka asszony nagypénteki kereplő (49), Magdus szolgáló pedig (mint az Uj földesúrban Ankerschmidt Erzsike, vagy a Kőszívű ember fiaiban Edit) egész egyszerűen hamupepejke (215). A mitikus allúziókban a hitet, a jóra (vagy rosszra) vivő erő eredetét tanító allegorikus értelmet látom. A mitikus attribútumok szintjén a pozitív és negatív főhősök, a Lillái- Zilányi- Thekla- Szilárdy- BKG- GyMBKI1- Bókváryné- DGJ- LillaBálvándy- Jutka BKI2 Janka- DGP- "Tenader Lilla2 fekete- Rónai Tölcsér-