Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Ratzky Rita: Petőfi-relikviák - az időben

ga szerint több könyvespolcot megjárt. Arany Jánostól kapta tréfás jó tanácsnak szánva a költő Sebestyén Gábor: Tuba. Az égő és oktató szerelem című könyvét. Egy zöld vászonkötésű Thomas Moore a következő vándorutat járta be: „Arany Jánosnak Petőfi Sándor", „Garay Jánosnak Arany János", „Kozma Andornak Arany János özvegye." Kozma Andortól pedig a Petőfi Társaság gyűjteményébe került. Egy 1844-es kiadású Bérangerkötet, ami az MTA kézirattárának kincse, szintén Petőfi ajándéka volt a legjobb barátjának, Arany Jánosnak; ő továbbadta Tompa Mihálynak, az Lévay Józsefnek, aki pedig Szász Károlyt örvendeztette meg vele, tőle került aztán a Kisfaludy Társasághoz. Könyveken kívül a házasember és önálló lakást fenntartó költő metszeteket is gyűjtött. A gyűjtemény köre az általa bálványozott francia forradalmárok és művészek litográfiájára terjed ki. A házaspár anyagi helyzetét ismerve, méltán csodálkozhatunk azon, hogyan tudta beszerezni ezeket a csakis Párizsból származható műveket. Ne feledkezzünk el az 1847-48-as politikai légkörről sem. A hatósági foglalási jegyzőkönyvekből és Jókai visszaemlékezéseiből (Jókai 1872, Jókai 1882) ismerteket, valamint a Jókai- és Petőfi István-hagyatékban fennmaradt portrékat összesítve, huszonnégy műről van tudomásunk, ezekből tizenhat őrződött meg. A metszeteket nézve megállapíthatjuk, hogy a költő az 1789-es francia forradalom teljes tablójának megszerzésére törekedett, még Napóleon litográfiáját is megtaláljuk az anyagban. A nagy napok tárgyi tanúi A nagy egyéniségek személyes darabjain túl egy relikviagyűjtemény tekintélyes részét a rendkívüli történelmi eseményekben szerepet játszott tárgyak alkotják. A Petőfi-anyagban ilyenek a márciusi fiatalok, illetve korábbi nevükön az ellenzéki ifjúság kedvelt kávéházának, törzshelyének, a Pilvaxnak a berendezési tárgyai: a hitelességre nézve sok fejtörést okozó Pilvax-asztal, azaz a közvélemény asztala, biliárddákók és két oszlop, amiket a Nemzeti Múzeum egykori igazgatója, Jakubovics Emil úr a kávéház lebontásakor megvásárolt és házába (akkori cím: Hídvég u. 6. sz.) beépíttetett. Már a nagy napokhoz kapcsolódnak az azóta is őrzött sajtógép(ek) a Landerer- és Heckenast-nyomdából, és a kokárdák, gyöngyös címerrel vagy anélkül, valamint a nemzetőr szalagok, amelyeket honleányaink készítettek a vértelen forradalom katonái számára. A kortárs visszaemlékezése szerint (Degré 1898) a pest-budai kalapárusoknál március vége felé már nem lehetett egyetlen centiméter nemzetiszínű szalagot és egyetlen szál tollat sem kapni (a fehér, illetve piros toll a politikai párthoz való tartozást jelentette). A szabadságharc különböző fejezeteit idézik fel Petőfi kardjai, zsoldtartó szelencéje, paszománya és gombja századosi egyenruhájáról, azok a kiskanalak, amelyeket Arany János veretett az első ezüsthuszasokból, Petőfinek Bemtől kapott érdemjelének szalagja és így tovább. Malomkőasztal a koltói kastélyparkból