Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kalla Zsuzsa: Búcsúsorok - sírszalagok

kor, kis, szalag nélküli koszorúk kerültek a sírkeresztre. (Kunt, 1975) A felirat szükségessége azt jelzi, hogy a sír körül állók már nem ismerik közvetlenül egymást, nincs módja mindenkinek személyes búcsúvételre a halottól. Társadalmi temetéseken a koszorúszalag protokolláris, tisztelgő funkciója kerül előtérbe. A szalagok anyaga, kidolgozása A szalagok anyaga az idők során erőteljesen változik. A Jókai-, Kossuth-temetéseken nehéz selymeket, moiré-t, ripszselymeket használnak, kidolgozásuk gondos, minden esetben arany-, ezüstfémszálas rojtok díszítik a szalagok végét. Gyakran feltüntetik a készítő cégjelzését is. A méretek többségében lenyűgözőek: átlagosan 30-40 cm szélesek, de sok az 50-70 cm-es, hosszúságuk 3-5 méter között van, többnyire két, 3-5 méteres darabból állnak. Mindez nyilván a használat módjából eredből ered, a magasra rakott koszorúk hosszan lelógó fényes-habos selymei különleges látványt nyújthattak a halottasmenetet az út kétoldalán szemlélő tömeg, a ravatal és a sír közönsége számára. A látvány és jelentés fontos eleme a szín: ritka a fekete, lila, a ma természetes halotti színek, a koszorú megrendelői inkább saját városi, egyleti színeiket választják, gyakoriak a két élénk színből összeállítottak, nagy a nemzetiszínű szalagok aránya. A szalagok különleges kísérője a gyásztüll. A századfordulós feliratok tipográfiája a lehető legváltozatosabb a vastag nagybetűstől a könnyed, kézírást utánzóig, feltűnik néhány szecessziós megoldás is. A feliratok színe arany vagy ezüst, különleges a kávészínű, matt kartonpapírból a szalagra applikált felirat. Gábor Andor temetéséről mintegy 50 szalag maradt meg, A hivtalos koszorúk nagy száma, a külsőségek is jelzik, hogy: „Kiváló, hűséges harcosát gyászolja benne pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, nagy fiát gyászolja az egész magyar nép." (Sz. n. 1953, 3) Az 1953. jan. 23-án lezajlott temetésen MDP Politikai Bizottságának, Központi vezetőségének, Minisztertanácsnak tagjai, Andics Erzsébet és Darvas József búcsúztatnak. A szalagok külleme a Jókai-temetésétől jelentősen eltér: keskenyek, 20-30 cmesek, kivéve a Fővárosi Tanács, a Népköztársaság tanácsa és kormánya, és az MDP Bp-i Vezetőségének szélesebb szalagjait. Hosszuk többnyire 100-120 cm, anyaguk durván szegett vászon, műselyem vagy anyagában nyomott papír. Egységesen pirosak - a papírok inkább rózsaszínűk -, kivéve az NDK és a Csehszlovák Köztársaság szalagjait. 4 darab nemzetiszínű-piros kombináció fordul elő. A felirat gyenge minőségű arany kézifestés, több helyen a ceruzás alsó vonalazás is látszik. A feliratok A halotti koszorúkra kerülő szalagok szövegeit két dolog korlátozza: egyrészt a rendelkezésre álló hely - bár ezt a találékony koszorúállítók akár a végtelenségig növelhetik -, másrészt a hagyomány, amely előírja, milyen fordulatokkal búcsúzhat a gyászoló a halottól. A családi koszorúszalagok feliratainak két alapeleme van, mindkettő állhat önállóan, vagy együtt, ugyanazon koszorú egy-egy szalagján. A „búcsúmondat"-ot (Örökké emlékezetünkben élsz, Béke poraira) követik az „adományozók" (Gizitől és Bélától, Búcsúzunk Várkonyiék).