Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kalla Zsuzsa: Búcsúsorok - sírszalagok

A társadalmi, reprezentatív temetések koszorúszalagjai kissé más szerkezetűek. Itt három elem kombinálódik: a minősítés, a megnevezés, az adományozók. A Jókai-temetés feliratai gazdag példatárral szolgálnak a fenti kategóriákhoz, minősítés: Itt kerül a szalagra, a koszorú adományozója mit gondol az elhunytról, a kötelező tiszteleten túl a kultusz szókincsébe tartozó jelzőkre figyelhetünk föl, többségük a halál - halhatatlanság paradoxonával játszik: „A lánglelkű nagy költőnek", „A halhatatlan költőnek", „A halhatatlan igaz magyar költőnek", „A halhatatlan mesternek", „A sírban is halhatatlannak", „A költő királynak". A minősítés egy másik formája, amikor az itt maradottakhoz való viszonyt jelzi a felirat: (X város) megdicsőült díszpolgárának, halhatatlan díszpolgárának, az X egyesület dísztagjának, a nemzet nagy fiának, nemzetünk büszekeségének, a nemzet nagy halottjának. A harmadik variáció amikor az elhunyt egy, az adományozónak kedves, hozzá közelálló vonását emelik ki: „A gyermekpártoló Jókainak", „Az ifjúság örök dicsőségű barátjának - iskolák", „ 'Egy az Isten' írójának, a kolozsvári unitárius kollégium" megnevezés: Amennyiben van, a következő: Jókai Mór, két esetben Dr. Jókai Mór - így címezi a Magyar Kereskedelmi Csarnok, és a hódmezővásárhelyi izraelita hitközség, aláírások: Feliratukból kitűnik, többségében - hivatalos vagy spontán - közösségek hoznak koszorút. Egyrészt az állami és közintézmények, a főváros, megyék, városok, községek, iskolák, egyesületek, társaságok. De informális közösségek is: egyetemi nőhallgatók, olvasókörök, ifjúsági egyletek. Sőt „halhatatlan műveid őrzői". A megnevezés gyakran: ifjúsága, közönsége, tagjai, igazgatósága . Elvétve előfordul egy-egy személyes, közvetlen ismeretségre utaló koszorúszalag is, máskor az adományozó kiemelkedő személyiség. Az özvegy szalagjának felirata volt: „Pihenj! Szeretlek! A te Bellád!", ilyen még a: „Béke már részed - Dóczi Lajos", „Kedves keresztapjuk emlékének", „Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter", Gárdonyi Géza verses búcsúztatót irat a szalagra. A Gábor Andor- temetés feliratai a Jókaiéhoz képest szándékosan egyszerűek, rövidek, igénytelenek, minősítések: Önálló elemként mindössze kettőt találtam: „A harcos kommunista újságíró emlékének", „A nagy költőnek és írónak". Az a forma, ahol a halott és a koszorúállító viszonyát jelzi a szalag, gyakoribb: „Drága elvtársunk búcsúzunk tőled", „Hűséges harcostársunknak", „Bandi bácsink" (a Ludas Matyi szerkesztősége), „Harcos elvtársunknak". megnevezés: Gábor Andornak, vagy Gábor Andor elvtársnak aláírások: Szinte kivétel nélkül közösségiek, hivatalosak: „Bp. Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága", „Népköztársaság Elnöki Tanácsa", „Magyar Dolgozók Pártja Vezetősége", szakszervezetek, színházak dolgozói; szerkesztőségek, kiadók munkatársai; egyesületek; van egy „a fiatal újsáígrók búcsúznak" feliratú. Egy koszorú készül a család nevében: „Olga, Éva, János, Jóska - Bandinak", és egy-egy Balázs Béláné és Lukács György aláírásával.