Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kovács Ida: Az utolsó pillanat lenyomata: a halotti maszk

lotti maszkját. A ravatalra sötét ruhában, teljes alakját kiemelve, felsőtestét felpolcolva, virágtenger közepére fektették. A korszak legnépszerűbb képes hetilapja, a Vasárnapi Újság hatalmas oldalakon, teljes részletességgel számolt be Kossuth életének utolsó perceiről és a friss gyász óráiról. „A turini városházára kitűzték a gyászlobogót is. Crispi miniszterelnök táviratilag intézkedett, hogy a nagy halott háborítathatatlanul ott maradjon lakásán, míg hazája a temetés iránt intézkedik. ...A nagy halott március 21-én még az egyszerű vaságyon pihent, fekete ruhába öltöztetve. Arcán nem látszik a kínos betegség, fehérré vált, mintha márvány volna. ...Virág, koszorú mindenfelé... A család tagjait csak nehezen lehetett rávenni, hogy hagyják el a halottat, s pihenjenek. Olasz szobrászok gipszöntvénnyel halotti maszkot vettek Kossuth arcáról. Egy turini fényképész lefényképezte a halottas ágyat. Festők, rajzolók vázlatokat készítettek." (VÚ 1894. 41. évf. 12. sz. 197-198.) A halotti maszkból több példány is fennmaradt. Különös, hogy az Országgyűlési Múzeum átadás-átvételi jegyzőkönyvein, így a ceglédi Kossuth-Múzeumnak átadott leltárban nem szerepel Kossuth-maszk, holott a részben torinói bútorok, használati tárgyak, metszetek, ruhaneműk között regisztrálják Linek Lajos Kossuth a halottas ágyon című olajfestményét, valamint több csomag temetési koszorúszalagot, illetve Kossuth halotti leplét. A leplet feltüntetik ugyanebben az időpontban az elveszett ereklyetárgyak listáján is. Jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztálya egy, a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának gyűjteménye pedig két Kossuth-halotti maszkot regisztrál (ebből az egyik példány a monoki, a másik a ceglédi kiállítás állandó darabja). - Érdekességként jegyzem meg, hogy a Galériában található Kossuth-maszk provenienciájaként az Országgyűlési Múzeum van feltüntetve. A maszkot vevő szobrászok nevét a Vasárnapi Újság cikke nem említi, erre a Magyar Nemzeti Múzeum nyilvántartásából derült fény: Az egyik múzeumi példány kartonján szerepel, hogy a maszk egy Operti nevű olasz állampolgár ajándéka, s az ő információi szerint a kérdéses két szobrász Kossuth halottas ágyánál G. Giovanni és G. Olivero volt. Jókai Mór halotti maszkja 1904 májusában, az író halála utáni napokban már az újságban is megjelenik: egyik hasábon fényképfelvétel a halottas ágyról, a másikon felvétel a maszkról, amelyen jól látszik, hogy az író fejét ravatali párnájával együtt vették le. Az öntést Róna József szobrászművész végezte el. (VÚ 1904. 51. évf. 20. sz. 338. és 19. sz. 325.) (A maszknak ma két példánya is fellelhető, mindkettő a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában van.) Jókai megkapta a nemzet legnagyobbjainak kijáró végtisztességet. S hogy ez a korban mi mindent jelenthetett, azt megtudhatjuk Lakner Judit Halál a századfordulón c. munkájának frappáns összefoglalásából: „A híres emberek haldoklása, halála, temetése sokszor napokig megtöltötte az ilyenkor gyászkerettel megjelenő lapokat, minden egyebet háttérbe szorítva. A híradás a haldoklással kezdődött és a rekviemmel ért véget. A címoldalon alkalmi költemény, nekrológ vagy egészoldalas portré volt az első napokban, később a halott a halottas ágyon, felkötött állal, paplanon összekulcsolt kézzel, a halotti maszk, majd valamely, a halottra, a halálra vonatkozó elvontabb kép jelenik meg. A belső oldalakon következnek a méltatások, az életrajzok, versek, részletek az életműből, orvosi beszámolók a haldoklás állomásairól, a látogatások, a ravatalozás, a gyászoló család, a részvétnyilvánítás, a koszorúk, a gyászoló utcák leírása, képekkel illusztrálva. Semmi nem kerülte el az újságírók figyelmét. ...Nemcsak a híradás terjedelme ejti ámulatba az embert, de az az élveteg precizitás is, amellyel az újságok a témát kezelik... A halál tárgykörében az újságok leggyakrabban használt jelzői: impozáns, nagyszabású, grandiózus, mesés, fényes, ragyogó, csillogó, világraszóló. A halál a népszerűség csúcsa. Ha életében nem is mindig, halálában biztosan megkoronázza nagyjait a nemzet." (Lakner 1993, 32-33)