Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Karafiáth Judit: A szamaras költő halhatatlansága. Francis Jamme s kultusza Dél-Franciaországban

KARAFIÁTH JUDIT A SZAMARAS KÖLTŐ HALHATATLANSÁGA FRANCIS JAMMES KULTUSZA DÉL-FRANCIAORSZÁGBAN Francis Jammes a századforduló táján nagy és újító költőnek számított. Áttörő sikerét harminc éves korában, 1898-ban érte el De l'angélus de l'aube à l'angélus du soir (A reggeli harangszótól az esti harangszóig) című versciklusával, melyet hamarosan további kötetek követtek: Le deuil des primevères (A kankalinok gyásza, 1901) címmel újabb versek, majd két lírai, bánatos lánynovella, Clara d'Ellébeuse (1899) és Almáidé d'Etremont (1901) és még sok más jeles és népszerű mű. Mégis, e tiszta hangú és gyermekien természetes költő, aki a szimbolizmus másodvirágzása idején rafináltan naiv és tudatosan szabálytalan verseivel frissítette fel a francia költészetet, akiről dicsérő szavakat írt Mallarmé és Proust, és aki egyenrangú barátja volt a francia irodalom olyan nagyjainak, mint Gide és Claudel, ma már a francia költészet másodvonulatába tartozik csak: egy évtized sikerei után Jammes már életében háttérbe szorult a nagy vetélytárs Apollinaire mögött. Sok francia számára még a neve is ismeretlen, aminek a legbiztosabb jele az, ha a Jammes nevet éppúgy, mint a tudatlan külföldiek ( dzsémsznek ejtik. Francis Jammes költészete viszont ma is különösen kedves a magyaroknak, s verseit jeles költők ültették és ültetik át a magyar nyelvbe. Nemes Nagy Ágnes így fogalmazza meg e vonzalom okait: „Francis Jammes-ot szeretik a magyar költők. Sok szép átültetést ismerünk, Radnóti, Rónay, Vas István, Kálnoky és mások révén. Mondhatnám, hozzánk közelebb áll, mint a franciákhoz. Ok úgy érzik, Jammes költői útja nagyon is eltér a francia vers fő útvonalaitól, van benne valami kívül maradás, vidékiesség. Lehet. Semmi értelme kétségbe vonnunk más nemzetek ítéleteit saját költőikről. De azt hiszem, nyugodtan általánosíthatom saját érzéseimet ebben az ügyben: én éppen azt szeretem Jammes-ban, amit a nagy francia esztéták nem szeretnek benne. Éppen azt szeretem, hogy vidékies, hogy közel áll a természethez, hogy benne él egy délfrancia életformában, szeretem egyszerűségét, érdes-hanyag verselését, a megalázottak és megszomorítottak iránti részvétét, és a szamarakat, legfőképpen a szamarakat, akikkel Jammes egyik legszebb vers-imájában együtt akar a mennyországba jutni..."(Nemes Nagy 1974,1236) A költő magyarországi megismertetését Kosztolányinak köszönhetjük, aki 1914-ben Modern költők című antológiájába a francia költészetet képviselő Leconte de Lisle, Heredia, Baudelaire, Verlaine, és Francis Jammes