Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Takács Ferenc: „Csokonai Koszorúja": egy emlékversgyűjtemény tanulságai

Takács Ferenc „CSOKONAI KOSZORÚJA": EGY EMLÉKVERS-GYŰJTEMÉNY TANULSÁGAI Létezik a magyar irodalmiságban egy kiadványtípus, amely címében - afféle könyvészeti műfaj-megjelölésként - egy kegyeleti aktusra, pontosabban egy manapság elsősorban kegyeleti aktusként ismert cselekmény, a koszorúzás során használatos kegyeleti tárgyra, a koszorúra utal. A szó hallatán rögtön felrémlenek olyan fontos irodalomtörténeti munkák címei, mint a Petőfi koszorúi, vagy a Koszorúcsata, s némi történeti ismeret kell csupán hozzá, hogy eszünkbe jusson: több irodalmi folyóirat is működött Koszorú címen Magyarországon (a legnevesebb, Arany János 1863 és 1865 között megjelenő szépirodalmi és kritikai heti szemléje mellett például a Petőfi Társaság havi közlönye 1879-től 1885-ig, amelyet előbb Szana Tamás, később Ábrányi Emil szerkesztett). De - újabb keletű és témánkhoz szorosabban kapcsolódó példát véve - Koszorú a címe annak a vers- és elbeszélés-gyűjteménynek is, amely az 1931-es könyvnapra jelent meg, egyébként „kiemelt" könyvnapi kiadványként, ugyanis a Könyvnap Könyve volt,

1 mint ahogy ugyanez a szó tűnik fel a Kazinczy Ferenc koszorúja című 1984-es gyűjteménynek a címlapján, amely - az alcím szerint - magyar költők verseit tartalmazza Kazinczy Ferencről,

2 s a Koszorú nevet viseli az a kötet is, amely - szintén magyar költők tollából - az anyanyelvről adott közre száz verset 1994-ben.

3 S - végül - ugyanez a szó szerepel annak a kiadványnak a címlapján is, amely eszmefutattásomnak a tárgya, alkalma vagy egyszerűen csak az ürügye. Ez a könyv a Csokonai koszorúja címet viseli, 1973-ban jelent meg Debrecenben, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács V B. Művelődésügyi Osztálya kiadásában, Kiss Tamás bevezető tanulmányával és a válogató-szerkesztő Bényei József utószavával.

4 Ez a címadási szokás egyébként nem sajátosan magyar irodalmi jelenség, más irodalmakban is előfordul. Például az angol irodalom történetében a magyar koszorú szóhoz hasonlóan jelenik meg könyvcímekben a rokonértelmű, elsődlegesen „koszorú", illetve lazábban „virágfüzér" jelentésű garland szó. Shakespeare's Garland - azaz „Shakespeare koszorúja" - volt például a címe annak a versgyűjteménynek, amely a jeles angol színész, David Garrick szervezte 1769-es stratfordi Shakespeare-emlékünnepély alkalmából jelent meg,

5 míg egy huszadik századi, 1931-ben kiadott tanulmánygyűjtemény, mely John Donne-nal, az akkortájt felértékelődő és egyre rangosabbnak tekintett tizenhetedik századi költővel foglalkozik, Jókai Mór ezüst babérkoszorúja, s amelyben T S. Eliottól is találunk esszét, PIM Műv. Tára az A Garland for John Donne - azaz „Koszo-