Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája
csak Toldy vegyít ekkor szövegébe (Szász Károly Kazinczy Ferenc emlékezete című versében, mely éppen az ő beszéde előtt hangzott el, az ünnepelt ugyancsak „tűz-oszlop", a mindenkori „Mózesek" egyike; Tompa költeményében „Szent", egy eperjesi beszédben „a Honszellem szentje"; az országszerte elhangzó szónoklatokban ő a nyelv és irodalom „apostola", „hitvallója", „missionáriusa", „vértanuja", sőt „megváltója", aki szenvedésteli élete során gyakran „hallotta a »feszitsd fei« szót" 113 ), de Toldy az, aki mindezzel egy irodalomtörténeti korszakbeosztást és kánont igyekszik szentesíteni. (Nem egészen érdektelenül: ahogy már indítványából és önértékeléseiből kiderült, saját őshonosságának elismertetése is ezen áll vagy bukik.) Talán mert 1859-ben a kortársak közül Toldynak van legtöbb személyes oka rá, hogy Kazinczy szellemét kiengesztelje, érezhetően ő akar legtöbbet tenni a Kazinczy-ünnepen. Főként Eötvössel kell versengenie, aki (Toldynál fiatalabb lévén) később szegődött Kazinczyhoz, nagyon hasonló támogatást kapott tőle, de sohasem lázadt ellene, s halála óta szellemi örökösének tartotta magát. A kisebb testvér ekkor már az Akadémia alelnöke, s (Dessewffy Emil gróf rövid elnöki megnyitója után) ő mondja a nyitóbeszédet, ő aratja a nagyobb sikert („leírhatlan" hatású beszéde közben „éljenek zúgtak a teremben" 114 ), mégis Toldy, a titoknok az, aki (elnézést a szóért) tarol: az ünnepség eleve az ő indítványa nyomán jött létre és az ő forgatókönyvét követi, ő tart előadást Kazinczy írói pályájáról, ő olvassa föl Tompa díjnyertes alkalmi költeményét (Hymnus Kazinczy Ferencz százados ünnepén), ő jelenteti meg (befejezetlen) Kazinczy-monográfiáját. (A kortársak némelyike sokallta is buzgalmát; egy tudósító szerint már beszédének is „bizonyosan nagyobb hatása lett volna", ha rövidebbre fogja, Tompa költeménye pedig „bizonyára még sokkal nagyobb hatást szül, ha előadása értelmesebb; de a t. titkár ur belefáradt emlékbeszédébe, s igy a fölolvasás már nehezére esett. Jobb lett volna e fölolvasást másnak engednie." 115 ) Többszörös szerepvállalásával mintha vitathatatlanná akarná tenni, hogy kié Kazinczy, kinek van legtöbb joga képviselni őt, s ki számít igazi, sőt első örökösének. Itt érthetjük meg, hogy már előző évi indítványának zárófordulata e birtokbavételt készítette elő. Amikor ott sejtelmesen arra célzott, hogy őt magát valami haláláig tartó szoros kapcsolat fűzi Kazinczyhoz, akkor ezzel alátámasztott egy félreérthetetlen igénybejelentést: én vagyok a legilletékesebb, hogy a szervezés élére álljak. Rangja és tisztsége jussán Eötvös jutott előbb szóhoz, de máris látni lehetett, hogy az ünnepség mindörökre Toldy nevéhez fog fűződni. A fiatalabb testvér joggal kérdezhette volna magában: miért kap még mindig többet a tékozló fiú, aki megtért az apához, mint ő, aki soha el nem tántorodott tőle? Az emlékünnepély nyilván fölidézte benne Kazinczyhoz fűződő emlékeit, amelyek miatt neki nem volt szégyellni valója. A mester ugyanúgy karolta fel őt, mint korábban Toldyt, csakhogy kettejük korkülönbsége (Toldy 1805-ben született, Eötvös 1813-ban) miatt ő a beavattatás egyes stádiumaihoz mindig később érkezett. Igaz ugyan, hogy 1828-ban, amikor Kazinczy Pestre látogatott, Eötvös (gyerekfejjel) tisztelgett nála, s Toldy is csak ekkor találkozhatott először a mesterrel, mögöttük azonban már többévi levelezés állott. (Ugyanebben az évben Eötvös fölkereste Virág Benedeket is, mondhatni szintén Toldy egykori nyomdokában.) Eötvös 1830. december 30-án (alig idősebben, mint annak idején Toldy) küldte első tisztelgő levelét Kazinczynak, engedelmét kérve, hogy többször írhasson. 116 Akár Toldy, Eötvös is német anyanyelvű volt, iskoláskorban tanult magyarul, kezdő íróként a Kazinczy nyelvújítási mozgalmának eredményeit használta, s bizonytalankodó nyelvérzéke miatt eleinte időnként ellenőrzésre szorult. Ahogy Toldy egykor Bajzához fordult baráti segítségért, Eötvös A házasulok elkészültekor Szálayhoz folyamodik, s mint tévelygő helyesírása is jelzi, nem ok nélkül: „kérlek, potoly, törülj, változtas kényed szerént. Legfőkép a mi a nyelvet illeti
