Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája

akiket ő kapatott szárnyra, több írójelöltet, akikért ő harcolt, kézirataikkal kilincselve, szűkös időkben kenyerét és fedelét is megosztva némelyikükkel.

2 Egy bő évtizeddel később Halász Gábor nemzedékéről jutnak eszébe az irodalmi trónöröklés kegyetlen törvényei, Nemi papjai és - Oidipusz. ,Valami irodalmi Oidipusz-komplexum ez; avval a különbséggel, hogy az apagyilkosság itt nem lelkifurdalás, hanem feladat."

3 Az Oidipusz-drámák ihletett fordítója elismerte Freud tanainak jelentőségét és világirodalmi hatását („figyelmeztetett lelki életünk sötét hátterére, elnyomott képzeleteink veszedelmes sokaságára, álmaink és öntudatlan cselekedeteink áruló jellegzetességére"

4

), de szerinte magának Oidipusznak nem volt Oidipusz-komplexuma, s az Oidipusz király nem a pszichoanalízis, hanem a sors drámája, melyben a főhős egy talányt akar megfejteni, míg külső nyomokat követve végül megtalálja a gyilkost - önmagában.

5 Habár az irodalmi Oidipusz-komplexumra nem mindig érvényes a Babits megfigyelte különbség (nemegyszer látjuk a lelkifurdalás jeleit), a klasszikus freudi képlettől több vonatkozásban eltérhet. A szellemi apa elleni támadást ritkán okozza a párja iránti elfojtott vonzalom (Babits, Török Sophie és Szabó Lőrinc feszült háromszögében sem így történt), hacsak nem helyettesítjük az anyát magával az irodalommal, az apa presztízsével vagy más szellemi javával, amelyet el lehet irigyelni tőle. Az apaszerep férfiasságának tudata így el is halványulhat; logikailag ezért lehetséges, hogy egy dúlt pillanatában Babits anya-metaforával ábrázolja magát: „hálátlan fiak, kik életemben tékozoljátok el gazdag örökségem - diadalmaskodjatok! Bolond csecsszopók! karmoljátok az emlőt mely táplál: talán a tej helyett majd vér is jön belőle."

6 Az írói Oidipusz-komplexum bonyolult természetrajzában leheletfinom egyedi különbségek rejlenek, melyek csak egy-egy esettanulmány nagyítója alatt rajzolódhatnak ki, szemben az általánosítható törvényszerűségek elnagyolt sémáival. A félmúlt, vagy akár a századelő jólismert példái helyett lépjünk mélyebben vissza az időben, hogy a korai XIX. század magyar írói közt megfigyelhessük e lélektani dráma egy sajátos kibontakozását. A szereposztás egyik paradoxona, hogy a fiút olyasvalaki játssza, akire mint alapító atyára szoktunk emlékezni. „Ö a magyar irodalomtörténet atyja, s vállain fog emelkedni mindenki, a ki e térre lép."

7 Mintha Toldy Ferenc klasszikus keretbe foglalt portréjának képaláírása volna, literátus nemzedékek egész sora tanulta Gyulai emlékbeszédének híres mondatát, vagy legalább annak szállóigévé vált első részét, mely Toldy nevének hallatán mindmáig eszünkbe jut, óhatatlanul meghatározván, hogyan képzeljük el őt, mit társíthatunk alakjához, s mit nem. Aligha gondolunk arra, hogy az atya is volt fiú, neki is jönnie kellett valahonnan, sőt ő is valakinek a vállain emelkedett oda, ahová feljutott. (Toldy maga is szívesen tekintette magát alapítónak, de megalapozatlan, sőt téves az a rosszmájú megjegyzés, miszerint középkori irodalomtörténetének előszavában (1851) olvasható az „utolsó, bár anonym hivatkozása elődeire", s ezután „már mint a magyar irodalomtörténetírás megteremtőjét tünteti fel magát".

8 Legnagyobb irodalomtörténetének ha nem is előszavában, de az időrendi tárgyalás megfelelő pontjain sorra megemlékezik elődei munkáiról, szigorúan, de nem méltánytalanul.

9

) Ugyancsak paradoxon, hogy Toldy szellemi apjának szerepét meg olyasvalaki játssza, akinek irodalomtörténeti helyét és alakját mi már főként egy éppen Toldytól (irodalomtörténész utódain át) ránk hagyott kánonból ismerjük, mintha kicsit az ő teremtménye volna: Kazinczy Ferenc. Költészetének eleven élménye megfakult, közvetlen hatása elenyésző, s bár prózája mindmáig megihlet egy-egy írót (akik meglepődve fedezik fel, hogy az iskolában ráhúzott irodalomtörténeti sablon mögött milyen izgalmas szerző rejlik

10

), az új nemzedékek egyre inkább történeti (nyelvújító és irodalmi hőskort teremtő) érdeme miatt becsülik, ahogy azt Toldy kanonizálta a nemzeti irodalom történetének máig ható nagy elbeszélésében, melynek idevágó alaptételeivel és érték-