Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája
Dávidházi Péter „ISZONYODNÁM ENMAGAM ELŐTT" EGY ÍRÓI OIDIPUSZ-KOMPLEXUM DRÁMÁJA Oidipusz árnya nem csak vér szerinti apa és fiú közé vetülhet. Elfogadott szakkifejezés híján közvetett Oidipusz-komplexumnak nevezhetnénk a szellemi apa elleni lázadás szövevényes lelki indítékait, ha a fiú öntudatlan célja már több, mint pusztán önállóságának kivívása: helyébe szeretne lépni, legalább jelképesen, választott mentorának. Amikor az előd félretolásának drámai indulatú kísérlete írók, költők vagy kritikusok között játszódik le, írói vagy (Babits szavával) irodalmi Oidipusz-komplexumról 1 beszélhetünk. Nem véletlen, hogy a freudi fogalom e továbbfejlesztése éppen Babits egyik vitacikkében tűnik fel: fiatalok támadásának kereszttüzében gyakran érezte magát hálátlan fiak áldozatának. Költészetében szelíd elégiával bukkan fel egy hasonló motívum („akikkel jót tettem, megtagadtak", panaszolja az Osz és tavasz között, „akikért ragyogtam, eltemetnek"); nemzedéki polémiák hevében véres rítushoz hasonlítja, ami vele történik. „Az irodalomban bevett szokás az apagyilkosság, akárcsak egynémely vad törzseknél: lélektan indokolja, erkölcs szentesíti igen sok esetben. Az író hasonlít talán az ókori Nemi papjaihoz, aki állását csak akkor kaphatta meg, ha elődjét sikerült megölnie." E Sárközi Györgynek címzett sorok, 1924-ben, másokra is céloznak (leginkább Szabó Lőrincre); Babits több „darufiókát" emleget, Barabás Miklós: Toldy Ferenc, 1845. H. Thugut után Röhn: Kazinczy Ferenc, 1859.