Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Hász-Fehér Katalin: Emlékkönyv-irodalom a reformkorban
tőfi-költemény (Vörösmarty: Adorján Boldizsárnak., Garay: A. B. emlékkönyvébe., Petőfi: A. B. emlékkönyvébe. - Vörösmarty 1962, 25; Garay 1886, 196; Petőfi 1966, 290). Ezek a versek elszakadnak a címzettjüktől, gyakran olyan mértékben, hogy a címet elhagyva rá sem ismernénk emlékvers jellegükre. Talán az ilyen esztétikumú versek mellett tűnnek a más típusú bejegyzések közhelyesnek, kispolgárinak, olykor giccsesnek. Pedig az emlékkönyvek éppen a reformkorban válnak tömegessé, szinte a követhetetlenségig. Eleinte a magánalbumok szokásosak, akár hagyományos formában, akár autográf gyűjteményként, mint Jósika Miklós emlékkönyve, aki a hozzá írt leveleket is albumába ragasztotta be Jósika 1988). Sajátos változatai az emlékkönyveknek az arcképalbumok 6 , a század második felében pedig a fényképgyűjtemények 7 . A harmincas évek végétől a kiadásra szánt albumok is megjelennek, melyek, mint Márki József írja, „egyes emberbaráti, hazafias célokra szánt díszkönyvek" (Márki 1878). Egyik első példánya az ilyen köteteknek a Budapesti árvízkönyv 1839-41-ből, majd ezt követi a Balaton albuma 1851-ben, a Garayalbum 1854-ben stb. Az ötvenes évektől kezdve válnak divatossá az ajándékalbumok, melyeket ünnepelt személyek számára készítenek. Sárosy Gyula ötletére 1855-ben Hollósy Kornéliát ajándékozzák meg díszes kötésű könyvvel, melyben Sárosy, Arany, Eötvös, Jósika és mások bejegyzései szerepelnek (Lakner 1938), Jászai Marinak pedig kolozsvári tisztelői nyújtanak át havasigyopár-bokrétával díszített bordó plüssalbumot (Lővei 1887). Bizonyos megszorításokkal tartoznak az emlékkönyvek közé a Csittvári krónika-szerű kéziratos könyvek és a különböző gimnáziumok önképzőköri érdemkönyvei, például az, amelybe Szarvason és Eperjesen Sárosy Gyula, Vachott Sándor és mások is bejegyezték verseiket (Lakner 1938). Külön kell szólni a reformkori női albumokról, nemcsak azért, mert bejegyzéseikkel és stílusukkal az összes eddigi emlékkönyvtípustól különböznek, hanem azért is, mert a tízes évektől kezdve a számos férfiemlékkönyv mellett ezek dominálnak. Eredetük sem annyira egyértelmű, mint a peregrinációs és főnemesi Stammbuchokból leszármazó, a humanista és felvilágosodás kori barátságeszményt vagy szellemi közösséget reprezentáló férfialbumoké, például Fáy Andrásé vagy Jósika Miklósé. A németországi, hollandiai városokban már a 16. századtól léteznek női emlékkönyvek, külön típusként azonban ott sem igen vizsgálták őket. Ujabban Marie-Ange Delén hívta fel a figyelmet arra, hogy ezeknek az emlékkönyveknek már az első példányai is különböztek a férfialbumoktól, főképpen a nők életmódjából, társadalmi helyzetéből eredően (Delén 1989). A nők kevesebbet és kisebb távolságokban utaztak mint a férfiak, ezért emlékkönyvük, különösen a házasságuk után vendégkönyvszerű jelleget ölt, amit az is bizonyít, hogy a dátum mellett a helymegjelölés csak ritkán fordul elő bennük. A férfialbumoktól eltérően ezekben a könyvekben címer helyett a virágdíszítés és szerelmi jelenetek ábrázolása dominál, kevesebb bennük a latin nyelvű szöveg, és szentenciák, idézetek helyett a dalok, dalszövegek vannak fölényben. A versek témája a szerelem, az erény, olykor a barátság, tele szín- és virágszimbolikával, amely már a 16. században is szokásos volt. A 16. századi női albumok tulajdonosai - Delén ismeretei szerint protestáns vallásúak voltak, mert míg a katolikus lányokat férjhezmenetelük előtt gyakran kolostorba adták nevelésre, a protestáns hajadonok fejedelmi vagy főnemesi udvarokban kaptak maguknak férjet. Delén katalógusa, melyben 32 női albumot sorol fel, katolikus tulajdonost nem említ. Magyarországon a német példával ellentétben a 19. századig csak a külföldi emlékkönyvekben megtalált női bejegyzésekről tudunk (Wertner 1904). Annál különösebb az a tény, hogy az 1810-es évektől hirtelen megnövekszik a női emlékkönyvek száma. Kazinczy Bessenyei Györgynének 1777-ben még a Bibliájába írja be rögtönzött versét 8 , Karács Teréz a húszas évekre visszaemlékezve már ezt írja: „...majd minden művel-
