Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Hász-Fehér Katalin: Emlékkönyv-irodalom a reformkorban

tebb leánynak volt egy-egy verseskönyve, melybe vagy maga, vagy ismerősei írtak egy-egy neves költőtől verset"

9

. Az ilyen gyűjtemény Karács Teréz szerint a könyvkiadás hiányosságait volt hivatott pótolni, mert mint írja, „azon időben ritkán lehetett költőink művét megszerezni". Erről tanúskodik a kéziratos verseskönyvre emlékeztető Vajda Julianna-féle emlékkönyv is 1816-18-ból, melybe, mint Vargha Balázs ismerteti, „a versek nagyrésze nem... egyenkénti személyes bejegyzés által került bele..., hanem sorozatos másolással" (Vargha 1959, 188-221). Ugyancsak Vargha Balázs hívja fel a figyelmet egy 1814-es kiadványra, melynek címe: Külömbb különbb féle még ki-nem nyomtatódott Versek és Versezetek Melyeket Csokonai Vitéz Mihály, Kováts Jósef ( és más nevezetesebb versirók irtak, de még sajtó alá-nem botsátódtak, holmi mulatságos Versekkel együtt öszveszedve Lossonttzy Farkas Károly által Debreczenben 1814. Hozzájárulnak némely Stambuchba írhatandó Versek is (Vargha 1959). Az 1814-es gyűjtemény, Vajda Julianna emlékkönyvével és Karács Teréz visszaemlékezésével együtt azt a feltételezést is megengedi, hogy a női emlékkönyvek magyarországi forrásait ezekben az átmeneti könyvtípusokban kell keresnünk. Ugyanakkor elgondolkodtató az a tény, hogy Karács Teréz a „műveltebb" lányokról beszél az emlékkönyvekkel kapcsolatban, ez pedig a nőnevelés kérdéseihez utal bennünket. Nem zárható ki az sem, hogy a külföldi nevelőnők hozták be a divatot, vagy pedig azokban a leánynevelő intézetekben honosodott meg a szokás, melyek az 1810es évektől fogadták a művelődni vágyó vidéki és városi lányokat

10

. A nevelőnői rendszernek és a leánynevelő intézeteknek a történetével azonban mái napig adós művelődéstörténetünk, úgyhogy ennek a feltételezésnek a bizonyításához előbb az alapozó munkát kell elvégeznünk.

11 Az 1830-as években a Tenczer Lilla intézetébe járó lányok közül Csapó Máriának, Szendrey Júliának, Kölcsey Antóniának, Barthos Paulinának és minden bizonnyal a Wesselényi-lányoknak is van már emlékkönyvük. Ezek a lányok nemcsak Tenczerékkel, hanem Bártfayékkal is közeli kapcsolatban vannak, ahol Mauks Jozefina és nevelt lányai szintén vezetnek emlékkönyvet. Albumot tartanak e lányok barátnői is: Térey Mária, aki Szendrey Júlia és Petőfi köPetőfi Sándor: S.

[ass] Zs.[ófia] kisasszony emlékkönyvébe