Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Mezei Márta: A keszthelyi Helikon-ünnepélyek - és ahogy az írók látták

jellegéhez nem illő ellentétektől. Festetics csak a dunántúli írókat hívta meg s nem számolt avval, hogy kettejüket, Horváthot és Berzsenyit baráti szálak fűzik Kazinczyhoz. Horváth sejtései beigazolódtak a jelenlévők között kirobbant vitákban. Végül, háromszori meghívásra mégiscsak elment, mint írja, azért is, mert tudomása szerint Kisfaludy is lemondta jelenlétét s Berzsenyi utazása is bizonytalannak látszott. Úgy tűnik, hogy kapcsolatai, nézetei, helyzete alapján Kisfaludy maradéktalanul illik az ünneplő körbe, mégis tartózkodott a részvételtől. Kár, hogy indokait nem ismerjük, nyilván többszöri meghívásnak tett ő is eleget. Berzsenyi álláspontját viszont jól látjuk írásaiból. Megírja Kazinczynak, hogy Festetics már 1814-ben személyesen hívta a „georgiconi exámenre" furcsa bíztatással: „jó svájczer teheneket ígért megjelenéséért." Berzsenyi okkal háborodik fel: „Kevély nem vagyok ugyan, de a szemtelenségtől superstitiose irtózom. Már mast pedig vagy gorombának kell lennem, vagy szemtelennek" - írja Kazinczynak (XII. 250) s akkor valóban nem ment el Keszthelyre. Amikor megkapja a meghívót az 1817-es ünnepélyre, fanyalogva ír a fényes előkészületekről. Olyasmit is hallott, hogy Festetics hercegi címet kapott, ezért a felhajtás, s okkal jegyzi meg: „nem gondolhatom, minek kellenének ide a' Poéták." (XV 23-24.) Aztán mégis elment, nyilván udvariasságból, meg főként azért, mert (mint majd kitűnik) látja az ünnep virtuális hasznát, jelentőségét. Örömmel és elismeréssel számol be arról, hogy Festetics kalap nélkül sietett üdvözlésre, a gesztusban az írók, az irodalom megbecsülését értékeli. Az ünnepi külsőségekről tartózkodóan ír Kazinczynak: „a solmnitás nagy volt, de erről hallgatok", munkát nem vitt, nem szerepelt, csupán néző volt. „Nem illesz Keszthelyre. Én sem" - írja levelében. Kazinczyt nem hívta meg Festetics, s ő ezt némi megbántódással vette tudomásul. S bár többeknek ír mellőztetéséről, Rumynak megvallja, hogy azért nem szeretne úgy meghalni, hogy nem látta Keszhelyt (XV 40). Azt gondolnánk, hogy a király ünneplésében, akinek uralkodása alatt őt halálra, majd hosszú börtönbüntetésre ítélték, nem szívesen venne részt. Mégis leírja: „Sajnálom édes barátom, hogy az nap A Keszthelyi Helikon emlékműve