Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Mezei Márta: A keszthelyi Helikon-ünnepélyek - és ahogy az írók látták

köztetek nem voltam" (XV 115), bárha csak nézőként s nem szereplőként akart volna jelen lenni. Dessewffynek írva ókori példákra hivatkozik: az olympiai ünnepélyeken lehetséges volt szerepelni Herodotosnak, de Horatiusnak Rómában már nem, „mert a Római hallgatók ollyanok voltak, mint a' Keszhelyiek, nem mint az Olympiaiak". (XV 117(118) Nézeteit nem fejti ki bővebben, úgyis lehet érteni, hogy az ünnep politikai tartalmától, s úgy is, hogy a közönség színvonaltalanságától határolja el magát. Egy másik leveléből kitűnik, hogy a keszthelyi szervezésben amolyan központosító törekvést is lát, s ezt nem tudja elfogadni (XV 300). Jelen lenni talán azért szerette volna mégis, hogy részt vegyen az oly ritka írói találkozásban, s hogy ottlétével munkássága és törekvései súlyát éreztesse. Mindezt a későbbi fejlemények és kommentárjai világítják meg jól. Kazinczy különben egyszer sem ment el Keszthelyre, egyre szűkebb lett a megjelentek köre, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor is csak egy alkalommal volt jelen. Az ünnepélyek rendje ismétlődött: évenként kettőt rendeztek, a februári középpontjában a király ünneplése állott, míg a májusi a vizsgák körül összpontosult. Ismétlődő rituálé szerint szerepeltették az írókat: mindig a deklamációk végén mutatták be írásaikat, s volt tiszteletükre ünnepélyes faültetés is. Az alkalomra készülő írások tárgya vegyes volt. Kisfaludy Sándor Oda Festetics Györgyhöz címen az alapító személyét, nagyságát dicséri, oly túlzó magasztalással, hogy Festetics azt jó érzékkel nem engedte felolvasni. Ruszék József verse Keszthelyt, mint a múzsák otthonát énekli meg. Dukai Takách Judit 22 szakaszos Örvendező verseket hoz a király születésnapjára: „Valljuk, hogy Atyánk vagy", írja, a „Franc békétlen lelke" és seregei támadásától mentette meg hazánkat. (A költőnő különben még három ünnepélyen szerepelt az uralkodóházat és a Festetics családot magasztaló írásokkal.) Horváth Ádám poétria-felesége, Kazinczy Klára szintén több alkalomra hozott költeményeket a király dicséretéről, Festeticsről, a „Musák Metzénássáról", Isisről, a „kenyér Anyjáról", a kultúra alapítójáról. Horváth Ádám a második ünnepre írt egy igen zavaros melodrámát a kultúra fejlődéséről, problémáiról pásztori, mitológiai, allegorikus szereplőkkel, címe Hyperboléi zsenge. Érdekesebb, azaz tanulságosabb az az eklogája, amelyet az első nagy ünnepélyre készített. A széteső vers szereplői bemutatják, megvitatják a Helikon-ünnepélyek jelentőségét, problémáit. Elmondják például, hogy a téli időpont nem kedvez az utazásnak, ám „urunk" születésnapja megszabja a dátumot( elmélkedés, felsorolás hangzik el arról, hogy kik, miért érdemelnek emlékoszlopot a Heliconon „eleven fábul" vagy „érzéketlen kőből"- jár-e ilyen az élőknek is vagy csak az elhalt nagyoknak? Nem érdektelen Horváth névsora: a régiek (Zrínyi, Balassa, Rimai, Ilosvai, Tinódi stb.) mellett elsorolja a 18. századi írók galériáját, 17 nevet említ. Az első megkoszorúzandók Gyöngyösit, Zrínyit, Faludit és Ányost ajánlja. ír aztán versében arról is, hogy a Helicon a múzsák otthona, illetve azzá legyen. Összességében elmondható, hogy e művek semmivel sem emelkednek ki az alkalmi költészet köréből. A kivétel Berzsenyi. Ő azonban nem azt írja meg verseiben, ami van, őt nem az alkalom ihleti, hanem annak általánosabb értéke, jelentősége. Keszthelyhez több verse kapcsolódik. A kritikai kiadás a századfordulóra datálja a Festetics György és a Keszthely címűeket, mindkettő inkább intésnek, mint dicséretnek értelmezhető. Az elsőben az érdemekre törekedés nemes szenvedélyét magasztalja, a maga költői munkásságát öntudattal állítva a gazdag mecénás erényei mellé; a másodikban óhaját fogalmazza meg, hogy a Helicon váljon a múzsák otthonává. Az 1807-ből származtatott Festetics Györgyhez írott versben az országgyűlés fő célkitűzéséhez, a nemzeti nyelv jogainak kivívásához kapcsolja Festetics érdemeit. A Himnusz Keszthely isteneihez c. költeménye csatolódik legszorosabban az 1817-es ünnepségekhez, ám fő-