Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kovács Ida: Az utolsó pillanat lenyomata: a halotti maszk

- Miért? Hiszen azt mondják, hogy a halál pillanatában kisimulnak az arcvonások, sokszor mintha mosoly is ülne az ajk körül, hasonlatos a csecsemő mosolyához - felelem én. Kérésünkre aztán mégis megmutatja. Kosztolányi halotti maszkja volt. De az a maszk élt! Óriási daganattal a félarcán vonaglott, jajongott, utolsó pillanatában is kegyelemért esengett a halálhoz. Megdermedtünk a látványtól." (Gellért 1954, 283) Különös, hogy Kosztolányi Dezső halotti maszkjával kapcsolatos adatot más íróbarát, kortárs, szemtanú nem jegyzett le. Nem találtunk iratanyagot leveleket, sem újságcikkeket, sem fényképet. Gulyás Pál az egyetlen Gellérten kívül, akinek írók élete című munkájára Kosztolányi szócikkében találhatunk egy rövid megjegyzést: „Halotti maszkját Pátzay Pál szobrász készítette." In: Magyar írók élete és munkái. Összeáll. Gulyás Pál. Szerk. Viczián János, Bp. 1995. XVI. köt. 1115. MTA Könyvtár Argunátum K.) Nem tudjuk azonban, hogy a szerző milyen, a maszkra vonatkozó konkrét információk birtokában lehetett. Kosztolányiné nem ejt szót a maszkról a férjéről írott könyvben, s Illyés a Pátzaynál tett látogatást sem említi 1941-es Naplójegyzeteiben. Pátzay Pálné kérdésünkre elmondta, emlékezete szerint a szobrász soha nem beszélt neki erről a maszkról. Kosztolányi kegyetlen daganatos betegségben halt meg. Utolsó kórházi fényképe alapján sejthető, mennyire megrázó lehetett az arcáról levett maszk látványa. Elképzelhető, hogy a család birtokába egyáltalán nem került öntvény, s Pátzay Pál egyedi példánya, amely 1941-ben még a Villám utcai Tisztviselőtelepi műterem polcán állt, elpusztult a szobrász összes többi munkájával együtt Budapest ostroma idején.

10 Kosztolányiné házát 1944-ben érte bombatalálat, ha lett volna is kópia, bizonyára odaveszett a romok alatt. Pátzay Pál Babits maszkjából, ahogyan azt a Mottó-ban is idézzük, 20-30 példány is készült. Pátzay Babitsra, Babits arcára emlékezve - talán szemérmességből - mégsem emlíri, hogy maszkot vett a költőről, - szavai azonban nem tudják „elleplezni" a modelljét minden zsigerében ismerő érzékeny szobrász-attitűdöt: „Egészségesen és igen jól fejlett, szépformájú koponya-alkatában nem volt semmi túlzás, semmi torzulat. Erős csontokkal jellegzett, soványan párnázott arcformái messziről is értelmesen rajzolták meg a fejét. Nemesvágású jelentékeny orra, erőteljes álla, kifejezően türemkedő nagy füle, értelmesen nőtt szemcsontjai házából kitekintő szabályos rajzú szeme, vastag, nyírott bajusszal árnyékolt szája: mindez jól fejlett, egészséges érzékszervekre vallott. Azt sejtette, hogy jól lát, jól hall, jól szagol, ízlel és jól gondolkodik... Arcformáinak régies egyszerűsége, valami figyelmenkívül nem hagyható páthoszt sugárzott, a megismeréshez való hűség bátorságának erkölcsi páthoszát. Bizonyára szokatlan, hogy egy költőnek nem szellemét és művét idézem. De akik ismertük és szerettük Babits Mihályt, az eleven embert, nem kevésbé kedves nekünk szellemének porhüvelye sem." (Pátzay 1946,740-741) Illyés Gyula Babits halála napján, 1941. augusztus 4-én, kevéssel a költőnél tett látogatása után veti papírra: „...középkori barátokra hasonlított, ahogy csatában magasra emelik a keresztet, vagy hitvallókra, ahogy a máglyán felegyenesednek. De ugyanakkor meghatóan hasonlított gyermekkori arcképeire is." (Illyés 1945,166) * Óhatatlanul ki kell térnünk - ha szigorúan véve nem tartozik is témánkhoz - a maszk, illetve halotti maszk szerepére a kortárs magyar képzőművészetben. Már 1936-ban is láthatunk különös, szürrealizmusba hajló, mégis játékos gipsz maszkkompozíciót Illés Árpádtól, de igazán csak az 1960-as évektől, feltehetően az ameri-