Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - VASADI PÉTER: Pilinszky Jánosról

Vasadi (Péter PILINSZKY JÁNOSRÓL „két szó, mit ismerek, bűn és imádság... " (Az ember itt) Ahány fénykép róla, annyi arc. Holott csak egyetlen (arc alatti) arca volt. Mégis, ha meg tetszenek nézni ezeket a képeket, itt az áhítatos, mellette a kíméletlenül bizonyító, az önmegadó, alatta a zseniális ember diabolikus arcát látják, azután a gyermekét, s végül a búcsúzóét; lehunyt arc ez, lecsúszik róla minden fény a Vattay Elemér készítette képen; egyik újságíró-társunk azt mondta erre a képre: a halál ül az arcán. Ki ez az ember? Különös, hogy Jézus Krisztusról s a jézusiakról minduntalan ezt kérdezzük. Eljön majd az idő, amikor többé nem kérdezünk. Most kérdeznünk kell. Még akkor is fontos tudnunk, ki ez az ember, ha - bár olvassuk őt, vele élünk - kisiklik a kezünkből. Mert kor-előző ember volt. Ahol a kornak ellene mondott, elnézett fölötte vagy - az ő szavával - „mulatott" rajta, ott a kor késett, bohóckodott vagy affektált: Pilinszky a közvetlen és az abszolút jövő embere volt. Biztos vagyok benne. Időbe-nem-férő ember. Idővel-játszó ember. Honnan vette hozzá a bátorságát? Ki hatalmazta föl, mi indította erre? Miért s miben különbözött ennyire költőtársaitól? Miért mondta Weöres Sándor, hogy tucatnyi verséért odaadná egész költészetét? Ne válaszoljunk direkt módon kérdéseinkre. Megjön majd a rejtett válasz. Olvasok tőle, s egy-két gondolatot fűzök verssoraihoz, e töredékekhez. Mottóul a következő verssort adnám fölszólamlásomnak, melyre az »ad hoc« éppúgy jellemző, mint az évek óta tartó tűnődés: „Cseléd akartam lenni. Van ilyen." (Van ilyen) Ki akar közülünk cseléd lenni? Nem azt írta, hogy szobalány akartam lenni vagy inas, hanem cseléd. Ugyanúgy cseléd, ahogyan „írnok". S ugyanazon okból. Minek ide ez a már-már nyegle kifejezés, van ilyen? Pilinszky cinkosán ránk vigyorog; nem nehéz fölismernünk ebben a szép és új világban - amelyet a cselédsorstól, azaz a szolgálattól való egyetemes menekülés rabszolgaságba sodort -, csak a bolond akar itt cseléd lenni. Hogy ő valóban cseléd akart lenni, azért hiszem el, mert király lett. Vagy még ennél is több. Lehet, hojjry a Micsicsák, a micsicsákok hajlították erre gyermekkorában? Megdelejezték? És szépnek látta a „megterített asztal" hangtalan szolgálatát? Fölszolgálja a levest, a húst, a kenyeret, a kávét és nézi, ki hogyan eszik. így kávéztatta, teáztatta Pilinszky a vendégeit is; volt ilyen. „Napokra elfeledtelek, / döbbentem rá egy este, / üres zsebemben álmosan / cigarettát keresve. / Talán mohó idegzetem / falánk bozótja nyelt el? / Lehet, hogy megfojtottalak / a puszta két kezemmel." (Miféle földalatti harc) Nagyon komo-