Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

BALASSA PÉTER: Semmit se látni (Látnak s láttatnak-e Pilinszky látomásai?)

ságával: „Év az évre, / de nem lankadtam mondani / mit kisgyerek sír deszkarésbe, / a már-már elfúló reményt, / hogy megjövök és megtalállak." A költemény közepén megnevezett deszkarés színtelen látványnélkülisége élesen összecseng - már csak hangzásbeli rokonság révén is - a 3. rész első szakaszával: „Lélekzet nélkül látja állani / árnyékomat a levegőtlen présben." A rés/prés, a szorult léthelyzet - vagyis a mindenkori kisgyermek testhelyzete. Ez testi sensatio, nem pedig visio. A levegő utáni kapkodás a lélek cselekménye: léle^-zet. Reménye, sóvárgása, szerelme, várakozása; könyörgés. A látás- és hallás-képzetek végső szétválaszthatatlansága, egymásba fordulása és egymást kioltó oxymoronja: „ hallani óriási fáit " - „deszkaprés" - „elfúló remény" - „lélekzet nélkül" - „levegőtlen prés" - mindez ugyanaz. Nem kép, hanem szó, melyre „nincs is szavam". Nem mi látunk hát, s már nem is a tanú-beszélő, hanem - minket látnak. Tehetetlenül. Képek és látvány nélkül. A vakon látó teremtő, aki a bárány csöndjét, amikor „Jézus semmit se lát", önnön fogságaként vizionálja, s ezzel teremtődik meg az önkioltó látomás közössége: „de látja isten nincsen arra mód / kitörni út remény e látomásból!" (Jelenések VIII. 7.) 1996. november 3. \ Jegyzetek 1 Kafka, Franz: A törvény kapujában Ford.: Gáli József. In.: -: Elbeszélések. Bp. 1995. 203-204. 2 Eisemann György: Angyalok a Pilinszky Urában. Pannonhalmi Szemle, 1995. 4. sz. 103. 3 Weil, Simone: Ami személyes, és ami szent. Ford.: Pilinszky János. In: - Ami személyes, és amiszent. Válogatott írások. Bp. 1983. 69. 4 Pilinszky János: Egy lírikus naplójából. In: - Tanulmányok, esszék, cikkek. II. Bp. 1993. 287. 5 Eckhardt mester: Leválni a világról. In: Fohászok és vallomások. A világ legszebb imái. Szerk.: Lukács László. Bp. 1988. 433-435. 6 IH. 444-447.