Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

KASSAI GYÖRGY: Pilinszky és Franciaország

korolt hatását. Azt fejtegettem, hogy az első három sor félrefogásai és tévcselekedetei teremtik meg azt a baljós hangulatot, amelyből - igaz, robbanásszerűen- a vérrontás következik. Hankiss, majd utána a szintén jelenlévő Pomogáts Béla viszont hozzászólásukban azt állították, hogy a vers az ötvenes évek terrorhangulatát akarja visszaadni. Ennek nem mindenben mond ellent Pilinszkynek vallomása, hogy ti. a verset az első feleségétől való elválást kimondó válóper váltotta ki belőle. Most azonban némi elégtétellel veszem tudomásul, hogy Hankiss említett elemzésében kimondta: a négy verssorban különböző szinteken van meg az „elhagytak" fogalom, vagyis a frusztráció. Ez a felfogás már rokon az én félrefogásokra épített elemzésemmel. Ezt az esetet azért is említem meg, mert amikor Ingrid Ficheux-vel beszéltem, megkérdeztem, mit mondott neki Pilinszky saját költészetéről. Ingrid azt válaszolta, hogy a Négysoros égve hagyott villanya a költő szerint vagy a koncentrációs táborokba induló vonatok vagonjaiban éjjel is égő villanykörtékre, vagy pedig a kivilágított településekre utal, amelyek mellett a vonat elhaladt. Ugyanerre a sorra viszont Wiener Pál sokkal prózaibb magyarázatot kínál: szerinte a szórakozott költő első felesége, akitől elválni készült, gyakran veszekedett vele, amiért égve hagyta a villanyt, és ebben a sorban a költő mintegy visszavágott neki. Pilinszky 65-ben, 67-ben, 68-ban, 71-ben, 72-ben, 74-ben, 75-ben, majd utána szinte minden évben hosszabb ideig tartózkodott Párizsban, hol Wiener Pál lakásába, hol Jurtával, később Ingriddel. Nemrégiben alkalmam volt hosszan elbeszélgetni Loránd Gaspard-ral, Pilinszky francia fordítójával és feleségével és munkatársával, aki Sarah Claire néven jegyzi műveit. Gaspard elmondta, hogy Pilinszkyt 1973-ban egy Petőfi-emlékünnepség alkalmából ismerte meg Budapesten, Weöressel, Vassal, Illyéssel és Juhásszal együtt. Pilinszky ezen az ünnepségen ugyan nem vett részt, de később sikerült találkoznia Gaspad-ral. Rögtön belefogtak egy-két vers fordításába, a munkát aztán levelezés útján folytatták. Néhány évvel később (1978-ban) Gaspard-ék meghívatták Pilinszkyt Tunéziába. Ott egy hetet töltött volna, de mivel néhány nappal előtte ismerkedett meg Ingriddel, akibe „halálosan" beleszeretett, csak három napig maradt, - ezalatt is kizárólag Ingridről beszélt -, mert azonnal viszont akarta látni szerelmét. Mikor Pilinszky Tuniszból visszatért Párizsba, Gaspard-ék szerzői estet szerveztek számára a Pompidou-központban, majd néhány évvel később, Pilinszky halála után, egy rue de Sévigné-i könyvkereskedésben rendezett felolvasó délutánon találkoztak Ingriddel, aki időközben ismét férjhez ment és két gyereket szült. Pilinszky KZ Oratóriumát az Obsidiane kiadó adta ki. Gaspard a Hét évszázad magyar verseibea szereplő versekből ismerkedett meg Pilinszky költészetével. Az Alif című tunéziai folyóirat 1974, 4-5. számában több magyar költőtől közölt verseket, Pilinszkytől „Le désert de l'almour" (A szerelem sivataga) címmel. Az Apokrif a Port-des-Singes c. folyóiratban jelent meg 1977-ben (5. sz.), majd a genfi Revue des belles lettres 3-4. számában közölt Gaspard Pilinszky-fordításokat. Első francia nyelvű kötete Gallimard és a budapesti Corvina közös kiadásában jelent meg 1982-ben.