Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

KASSAI GYÖRGY: Pilinszky és Franciaország

A könyvnek eleinte semmi visszhangja nem volt, de az évek múltával az érdeklődés egyre nőtt. Később más kiadók is felfigyeltek Pilinszky költészetére; 1990ben a paui Vallongues harminc Pilinszky-verset adott ki Loránd Gaspard fordításában, ezer példányban, valamennyi elkelt. Ezt követte 1991-ben az Orphée/La Différence-nál megjelent kétnyelvű válogatás. 1992-ben a párizsi Maison de la Poésie egy teljes estét szentelt Pilinszky költészetének a KZ-oratóriumot pedig színházban mutatták be, három alkalommal, nagy közönség előtt, Michel Londsdale rendezésében és előadásában. Erről az eseményről a sajtó is beszámolt. Legutóbb, 1994-ben, a Beszélgetések Sheryl Suttonnal jelent meg ugyancsak a paui Vallongues kiadónál. Gaspard szerint nagyon sokat számított, hogy feleségének és munkatársának, Sarah Claire-nek rögtön megtetszettek Pilinszky költeményei. Sarah Claire igazi francia költőnek tartja Pilinszkyt, és ezt, tette hozzá, kevés külföldiről lehet elmondani. Rövid költeményeiben, folytatta Sarah Claire, Pilinszky tömör és sokatmondó, Weöressel ellentétben, akinek költészete erősen nyelvhez kötött és ezért nem is lehet franciára fordítani. A Beszélgetések Sheryl SutonrxdX fordításán mindketten nagyon sokat dolgoztak, a munka főleg azért volt nehéz, mondja Sarah Claire, mert itt Pilinszky a beszélt nyelv spontaneitásával és kuszaságával fejezi ki magát. Ekkor Loránd Gaspar vette át a szót. Főleg az hatotta meg Pilinszkynél mondta, hogy ez a költő az emberi lét, az emberi sors költője, törékeny és érzékeny lélek, akinek költészetét ő, Gaspard, azonnal mélyen átérezte. Pilinszky naplójegyzetei különösen megrendítették; belőlük, mint orvos patológiát érzett ki. Gaspard-ék Ingrid Ficheux-vel Wiener Pálnál ismerkedtek meg. Pilinszky Ingridet ugyancsak Wiener révén ismerte meg, mégpedig a következőképpen: Egy nap (Pilinszky éppen Wienernél lakott), csöngetnek. Mivel a házigazda nem volt otthon, Pilinszky nyitott ajtót. Beszélgetni kezdett Wiener fiatal látogatójával, aki azonnal rokonszenvesnek találta a költőt és felajánlotta, hogy elviszi egy koncertre, ahol húga (egy angyal! - mondta) gitározni fog. így is történt. Wiener Pál valamivel eltérő változatot adott elő: a beszélgetés a fiatalember - aki egyébként Wiener egyik katatóniás betege - és a költő között három teljes napon át folyt, a végén a fiatalember több barátját is odacsődítette, a szobában vágni lehetett a füstöt, és ekkor ajánlotta fel a látogató, hogy elviszi Pilinszkyt Ingrid gitárkoncertjére. Három nappal később Pilinszky Tunéziába utazott. Gaspard költészete ugyan kevéssé emlékeztet Pilinszkyére, de mondja, mindkettőjük számára az írás létszükséglet. „írni kell, nekem az írás a kapaszkodóm", jelenti ki Pilinszky egy interjújában. Sarah Claire, aki egyébként nem tud magyarul, „igazi francia versnek" érzi a rövid Pilinszky-költeményeket és ezért is szereti őket. Ez az „igazi francia" verssé válás azonban nem megy áldozatok nélkül. Egyetlen példa: a Ravensbrück-i passió kockacsendje a francia fordításban „vastag" csenddé szelídül, holott a „kocka" szó franciául is lehet jelző. De a „vastag csend" a bevett, az