Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Pilinszky és Kempis Tamás

tudják, méltók lesznek-e a legkisebbek közé bejutni? Nagy dolog a legkisebbnek is lenni a mennyek országában, ahol mindenki nagy, mert „mindenkinek istenfia a neve és a is lesz. (Mt. 5, 7.)"

39 * Engedtessék meg itt nekem egy kitérés. 1971-ben történt, hogy Bíró Yvette, a Filmkultúra akkori főszerkesztője lakására összehívott egy kisebb társaságot, hogy meghallgassák és megvitassák Marx György atomfizikus egy kis előadását. (Marx professzor abban az időben rendszeresen publikált a Filmkultúrában). Jelen volt Pilinszky János, Mészöly Miklós, Vilt Tibor, Schaar Erzsébet, Kőszeghy Péter; jelen voltam én is. Az előadó először levetített egy filmet, amelyet rövid időre kapott kölcsön egy amerikai egyetemről, talán Berkeley-ből. A film egy számítógépes program eredményét mutatta, amelynek az volt a feladata, hogy megpróbálja grafikusan ábrázolni azt a modellt, amelyet az elektron alatti nagyságot vizsgáló részecskefizika vázol fel az anyag akkori tudásunk szerint legmélyebb szerkezetéről. Az eredmény, mint Marx György hozzáfűzött magyarázatai kiemelték, rendkívül megdöbbentő volt. Ugyanis a számítógép arra a feltételezésre jutott, a betáplált adatok alapján, hogy az anyag legmélyebb szerkezete tökéletesen homogén. Ha parabolákban ábrázolta, akkor két határpont között - ezek jelképezték az energiaszinteket - ugráló hurkok jelentek meg; ha háromdimenziós térbe vetített rajzot készített a gép, a feltételezhető legelemibb részecskék nagyságra, tömegre és minden más tulajdonságra nézve tökéletesen^ egyforma golyócskáknak látszottak. Ha tehát az ebben a modellkísérletben megfogalmazott hipotézis igaz, akkor nincs megnyugtató magyarázat arra, hogy a végtelenül sokszínű világ hogyan jöhetett létre tökéletes egyformaság alapján - így summázta kommentárját Marx György. Ezután következett az összejövetel tulajdonképpeni célját adó beszélgetés; háziasszonyunk ugyanis mindenkit felkért, hogy a saját művészete és filozófiája szempontjából értékelje a látottakat és hallottakat. Pilinszky sokáig csöndesen mosolygott, azután csak annyit mondott: Megrendítő hallania, hogy a világ a teremtés alján is ilyen homogén, hiszen azt már tudta, hogy a teremtés kiteljesedésekor, vagyis a mennyben „minden nagy", azaz mindenki egyforma. Sajnos Marx György eddigi publikációi között nem találtam erre a kis szabad előadására, ám meggyőződésem, hogy Pilinszky a Kempistől is megerősített és az előbbi fejezet taglalásánál idézett evangéliumi gondolatot kapcsolta össze a részecskefizikai hipotézissel.

40 * A IV. könyv (Az oltáriszentség) sok, réginek látszó kis fület tartalmaz, illetve itt is található másfél tucatnyi magánhangzó-jelölés. Ellenben alul-folül behajtott kis fülek emelik ki ezen könyv 9. fejezetét (Magunkat és mindenünket Istenre