Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Pilinszky és Kempis Tamás

be mélyebben szívedbe, és elismered, hogy még jócskán él benned a világ és a hiú kívánság az emberek tetszése után."

31 A 49. fejezet (Az örök élet forró kívánsága; mily nagy jutalom vár a jó bajnokra) egy helyét ismét nagy, duplán hajtott ful kapcsolja össze a következő 50. fejezet egy gondolatával; ez utóbbi fejezet címe: Hogyan kell az embernek elhagyatottságában Isten kezébe ajánlani. A két, kiemelésre méltatott hely így hangzik: „Ott dicsőséget adok a szenvedett gyalázatért, díszpalástot a szomorúságért, és az utolsó helyért királyi széket. Ott majd előtűnik az engedelmesség gyümölcse, örvendez a bűnbánat sanyarúsága: ott kapja meg az alázatos hódolat a dicsőség koronáját"

32

; illetve „De ha visszavonulsz, amint igen gyakran szoktál, nem bir gyorsan járni parancsaid útján, hanem inkább térdet hajt, hogy mellét verje. Mert nem érzi magát úgy mint tegnap és tegnapelőtt, mikor még a te világosságod tündökölt feje fölött, és szárnyaid árnyékában oltalmat talált a berontó kísértések ellen. Igazságos és mindenkor dicsőséges Atyám, eljött az óra, mely próbára teszi a te szolgádat."

33 Ez a fejezet nagyon gazdagon van olvasóilag feldolgozva, hiszen tizenegy helyen ismét találhatunk magánhangzó-minőséget jelző vonásokat és félköröket. Érdemes még idézni a Pilinszkyhez közel álló utolsó mondatot e fejezetből :„Mert, amennyit a te szemedben ér, csak annyit ér és nem többet, mondja az alázatos Szent Ferenc."

34 Az 51. fejezet ismét érdekes fejtegetésekkel teli az időnként beálló lelki apályról (Csekély dolgokkal kell foglalkoznunk, mikor nagyobbakra kifogyunk az erőből).^ A rákövetkező, 52. fejezet (Az ember ne tartsa magát méltónak vígasztalásra, hanem inkább büntetésre) bizonyára régi kéztől származó, egy pontot vesszőre javító tollvonás mellett felső füllel is ki van emelve; érdemes idézni a következő passzust: „Uram, nem vagyok méltó vígasztalásodra, sem valami lelki látogatásra; s azért igazságosan bánsz velem, mikor nyomorúságban és vigasztalás nélkül hagysz."

36 Az 55. fejezet (A természet romlottsága és az isteni kegyelem ereje) a testben megtapasztalható bűn törvényéről szól, illetve a jó és rossz küzdelméről: „Óh, mily szükséges nekem, Uram, a te kegyelmed, hogy a jót megkezdjem, folytassam és végrehajtsam! Nélküled semmit sem tehetek, de mindent elbírok veled, ha a te kegyelmed gyámolít."

37 Az 56. fejezet (Meg kell magunkat tagadnunk és Krisztust a kereszt által követni) igen fontosnak látszik, hiszen alsó nagy dupla fül emeli ki. „Fiam, amennyire el tudsz magadtól távozni, annyival juthatsz közelebb szívemhez." (A latin szó szerint ezt mondja: Fiam, amennyire magadból ki tudsz lépni, annyira tudsz átjönni belém.)

38 Az énről való tökéletes lemondás, az igaz úton való járás, az alázatosság mindenek fölé helyezése: Pilinszky jó néhány gondolata visszhangozza ezt a Kempis-i tömörítését az evangéliumoknak. Az 58. fejezetben (Nagyon magas dolgokat és Isten titkos Ítéleteit nem kell fürkészni) rendkívül fontos gondolatot emel ki egy alsó fül, amely feltétlenül friss hajtásnak látszik: „Sokan kérdezgetik, ki nagyobb a mennyországban, pedig szegények azt sem