Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Pilinszky és Kempis Tamás

ról szól, hogy az ember önmagának ellensége, de éppen ezért ki kell fejleszteni az igazi üdvös önmegvetést: „Nincs a léleknek gonoszabb és ártalmasabb ellensége, mint magad, ha szépen meg nem egyezel a lélekkel. Mert föltétlenül szükséges, hogy magadat igazán megvesd, ha diadalmaskodni akarsz a testen és a véren" - felülről közepes fül utal erre a passzusra.

24 A továbbiakból kiemelendőnek tartom a 19. fejezet két helyét (A bántalmak elszenvedése. Ki az igazi béketűrő?) Az első passzusban Isten és a szentek szenvedéséről van szó; Isten maga szól újra a lélekhez. „Mit beszélsz fiam? Szűnjél meg panaszkodni. Gondold meg inkább, mit szenvedtem én meg az én szenteim" - ezt a bevezetést alsó kis fül emelte ki, viszont nagyon hosszú felső fül a következő jellemzést az igaz szenvedő tulajdonságairól: „Az igazi béketűrő nem azt nézi, ki bántja, elöljárója-e vagy magához hasonló, vagy alattvaló, jámbor és szent ember-e vagy gonosz és méltatlan. Hanem válogatás nélkül mindenki, bármekkora és akárhányszor esik valami baja, azt mind hálaadással fogadja Isten kezéből és nagy nyereségnek tartja."

25 A 20-21. fejezet egy-egy részét eddig még elő nem fordult jelölési megoldás, vagyis egybehajtott két felső fül fogja össze. A két fejezet (Saját gyarlóságunk megvallása, s ez élet nyomorúságai; Minden jó és ajándék fölött Istenben kell megnyugodni) gondolatmenetéből különösen kiemelkedő a világ szeretetére indító fantáziaképek leírása.

26 Ezek ellen is ajánlja a 21. fejezet Jézus mindenekfölött valóságát, valamint a csönd, hallgatás beszédét: „Oh Jézus örök dicsőség fényessége, zarándok lelkem vigasztalása szó nélkül is hozzád nyílnak ajkaim, hallgatásom is hozzád kiált."

27 A 25. fejezet (Miben áll a szív állandó békéje és az igazi tökéletesség) egyes gondolatai ismét felső és alsó fül is kiemeli: „Ha majd annyira jutsz, hogy magadat semmibe se veszed, tudd meg, hogy akkor teljes békében örvendezel, amennyire ez siralomvölgyben lehetséges."

28 A 32. fejezet (Az önmegtagadás és minden kívánság elhagyása) versei közül kiemelendőnek tartom az Isten szájába adott egyéb kijelentést, amelyet ceruzás jel emel ki a margón, illetve egy szava ceruzás zárójelbe van téve: „Fiam, tökéletes szabadságod nem lehet, hacsak teljesen meg nem tagadod magad. Vasra vert rabok mindazok, akik tulajdonnal bírnak, akik csak magukat szeretik, akik csak érzéki örömöket hajhásznak, akik mindent látni és hallani akarnak, akik ide s tova lótnak-fütnak, és mindig csak a puha életet keresik, nem pedig amit Jézus Krisztus akar; hanem gyakran azon törik fejüket, azt tervezgetik, ami meg nem marad." Illetve: „Ezt forgasd elmédben, és ha teljesíted elmédben, mindent megértesz."

29 A 38. fejezet (Okos viselkedés a külső dolgokban, és Istenhez folyamodás bajos ügyekben) a belső szabadságról szól, erre egy alsó fül hívja fel a figyelmet: „Fiam, arra kell szorgalmasan törekednek, hogy minden helyen, minden cselekedetedben, vagy külső foglalkozásban belsőleg szabad, magad ura légy, hogy minden alattad legyen, ne te alattuk."

30 A 46. fejezetet (Istenben kell bíznunk, ha nyelvek nyilai támadnak) felül hajtott, igen határozott fül emeli ki. „Az is valami, hogy néha legalább szavakat tűrj békével, ha keményebb csapásokat még nem bírsz elszenvedni [...] Csak tekints