Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÁVAI DOROTTYA: Pilinszky János költészete és az ima teológiája

nem látnak közvetlen, kauzális összefüggést szenvedés és bűn, szenvedés és üdvözülés között, mindazonáltal közel állnak a szenvedésmisztikához (pl. Kari Rahneréhez). Eszerint az ártatlanok szenvedése nem szükséges a megváltáshoz. (Ezen a ponton Pilinszky felfogása nem esik egybe nagy szellemi példaképével, S. Weilével, aki ennek ellenkezőjét állítja.) Ám a szenvedés annyiban mégis isteni attribútum, hogy hasonlóképpen felfoghatatlan misztérium és titok, mint Isten. Érdemes itt felidézni Paul Ricoeur azon gondolatát, miszerint a rossz enigma, valamint a bűn és a szenvedés közös gyökere.

22 Ezzel párhuzamosan a Pilinszky-versekben megjelenített szenvedés a bűnnel nem ok-okozati relációban áll, hanem a ricoeuri értelemben vett rossz holdudvarában értelmezendő. Megvakítottunk? Szemmel tartasz. Kifosztottunk? Meggazdagodtál. Némán, némán is reánkvallasz. (Egy KZ-láger falára) VIII. Szinte teológiai közhelynek számit, hogy az imádság a szeretet megnyilatkozása, hiszen Isten szeretet (Pál), az imádkozó pedig Krisztust imitálja. Ez a „szív-imának" nevezett forma, melynek nagy reneszánsza volt a középkor "redire ad cor" (,vissza a szívhez') mozgalmában - ahogy maga a páli hang is - igen közel áll Pilinszky Isten-élményéhez. Költészete ugyanis az intellektualizált, metaforikus forma mögött erősen emocionális létélményt rejt. Nem véletlen tehát, hogy több költeménye egyszerre értelmezhető szerelmes és "istenes " versként. (Ilyen pl. a Négysoros vagy A szerelem sivataga." Másképp: a költő művei olykor a teológiai értelemben vett Agapé és a profán Eros egymásba játszásából születnek. Ami talán nem független Pilinszky "antropocentrikus" hitétől, mely - Kierkegaard vagy Jaspers mintájára - mindahányszor visszatalálást keres a földi szeretetbe. IX. A fiúk hazatérnek. A lányok soha. (Tékozlók) Az említett perszonalisztikus, dialogikus ember-Isten viszonylat horizontalitása mellett Pilinszky lírájában egy vertikális, ha úgy tetszik hierarchikus viszony is föllelhető: az apa-fiú reláció. Már az ősi zsidó vallás is „Miatyánk"-ról beszél, s ezzel felállítja az Isten-ember Atya-Fiú viszony analógiáját. Az Abba megnevezést azonban -, amely a korabeli zsidó nyelvben csakis a magánéletben,