Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - VATTAY ELEMÉR: Egy „hites fotográfus" emlékképei, törmelékei

sokkal. Jöttek Hegedűs András volt miniszterelnök, Eörsi István, Rudi Dutschke, Ernst Fischer, az osztrák marxista filozófus. Többször látogatott minket Vértes László (a vértesszőlősi „homo sapiens paleohungaricus" régésze) különféle chopping toolokkal, amiket a fénymikroszkópon tanulmányoztunk. Ezek a dolgok és az elektronmikroszkóp többezerszeres nagyítása Jancsit és Samut is nagyon érdekelték. Holló Mária dédelgetett álma volt - jó olasz kapcsolatait felhasználva - a középkori harangöntés hőkezelését rekonstruálni a La Spezia öbölben, ahol a levegő is analitikai tisztaságú. Vizsgálni, hogy miért színesebb, gazdagabb a régi bim-bam. Pilinszky Molnár utcai lakása és az Új ember szerkesztősége közötti „görbeségben" volt a laboratórium. Egy-egy kávéra, a már lassan beszivárgó imperialista kábító italra, a Coca Colára (emlékszem a falfeliratokra: Korea a koreaiaké, Coca Cola az amerikaiaké - sic!), sőt Németh László sajkodi pálinkájára is betértek. A háromlábú magas laborszéken egyensúlyozva pihente ki Jancsi a költözködés iparosainak kegyetlen csínjeit. Közülük a talpas herendi váza összetörője volt „a legjobb". Reggel 10-kor az eseményekbe belefáradva már cigarettára sem volt ereje és ezt szusszantva rebegte: - És most el kell mennem szegeket venni. - Jancsi, a Városháza oldalában van egy jó szögbolt - kockáztattam. - Mondják... - és „mintha szögeket ráztak volna"... De már tudta, hogy a szerepe túl volt játszva. Visítva nevetett, már rá tudott gyújtani, füstölt. „Who dreamed that beauty passes like a dream." (Yeats) 1963 egy esős délutánján Fiesoléban lehettem. Délelőtt még szép szórt fények voltak. Orosz János a római színház maradványainál festett. Mesélte, képpel fizeti ki a háziasszonynak lakbérét, így a 100 dollárból tovább tud maradni. Lenn a völgyben Firenzében a párák mögött kisütött a nap és ennek a domb oldalán levő kis kilátóról már örvendezni lehetett. A hosszantartó nyári zápor után még szemerkélt egy kicsit, és egy anya ernyőt tartott egy kisebb fiú és nagyobb lánya feje fölé. Nézegettek le a városba. Lefényképeztem őket. Fizikai munkásként dolgoztam Csepelen. Élettelen fémeket, töreteket, esetleg szép, színes absztrakt képnek ható kristályokat, struktúrákat, felületeket találtam a polarizációs mikroszkópon és ezeket fotóztam tudományos kutatások, előadások, könyvek céljára. Az olaszországi fotóimat is csak magamnak szántam. Kis 13><18-as nagyításokat készítettem. Egyszer ezeket szárítottam, amikor Jancsi bejött és felült arra a bizonyos háromlábú vasszékre. Ahogy pattogtak le a szárítóról a képek, nézegette őket. Néhányat külön tett, újra kézbe vette. A fiesolei gyerekeket sokáig nézte. - Felnagyítanád nekem a falra? kérdezte. Eszembe jutott, sokszor mondta, hogy az igazán szép az, amit egy ha-