Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - SOMLYÓ GYÖRGY: (Több híján) két szó Pilinszkyről

Somíyó Cyörgy (TÖBB HÍJÁN) KÉT SZÓ PILINSZKYRŐL Későn ért a felkérés a mai emlékező estre. így nem csak botladozó lábbal, hanem - annyi mesterien fogalmazott előadás után - botladozó élőbeszéddel állok itt. S hozzá még... „egyet mondok, kettő lesz belőle", szól a sokértelmű magyar szólás. Én kettőt akartam mondani, de csak egy lesz belőle. Az én hibámból. Elkerülte figyelmemet, hogy a nemrég megjelent Pilinszky-prózakötet tartalmazza azt a kis prózát is, amely eddig - tudtommal - csak az általam szerkesztett Árion című folyóiratban látott napvilágot - úgy is, mint Pilinszky utolsó - vagy legalábbis egyik utolsó - közleménye életében.* Ezt kívántam volna hát itt - sokak számára meglepetésként - felolvasni, a megjelenés körülményeinek kíséretében. A felsorolástól tehát eltekintek. A körülményeket azért röviden elmondom. Mindenekelőtt helyesbíteném kell: az Árion nem folyóirat volt, hanem évenként megjelenő periodika; ahogy alcíme is jelezte: almanach. Az 1980. évi számot egy nemzetközi antológiának szántam, amely azonban, természete szerint, az antológia műfajának mintegy tükörszimmetrikus ellentéte lett. Ötvenkilenc költőt (köztük tizenegy magyart) kértem fel, küldjenek egyet legújabb, még publikálatlan verseikből; kísérje ezt erre az alkalomra írt rövid életrajz és hasonlóképp rövid, tömör prózai ars poétika; mindezt pedig lássák el kéziratos aláírásukkal. így állt össze egy húsznál több nyelven s még sokkal több föld és ország képviseletében szóló nem „modern" vagy „XX. századi" vagy „második világháború utáni" hanem a szó szoros értelmében mai, 1980-as évjáratú, minden betűjében inédit anti-antológa, „anthologie avant la lettre", mintegy az élő világköltészet többdimenziós arcképsorozata - egy magyar költő-szerkesztő válogatásában. A válogatás tehát nem már ismert versek, hanem ismert költők között történt, többségükben a szerkesztő közeli vagy távolabbi barátai vagy ismerősei, kisebb részben nagyrabecsült ismeretlenjei között. A tizenegy magyar között természetesen Pilinszkyt is megkértem. Sokáig nem érkezett levelemre válasz. Mikor már nagyon sürgetett az idő, megismételtem a felkérést, amire üzenet jött. János egy idő óta betegen feküdt, immár lábadozóban a Kútvölgyi Kórházban. Kért, hogy látogassam meg. Telefonon megbeszéltük a látogatás idejét. Sajnálkozva közölte, hogy nincs új verse, amit adhatna, eddig remélte, hogy talán * Az Árion 12. számában megjelent írás valóban megtalálható Pilinszky János 1993-as kiadású Széppróza című kötetében, Szabadesés címmel. A Somlyó György által közölt írás ennek első része. Fakszimilében bemutatjuk, mert 1980-as címe - „ Önéletrajzaim " - félreérthetetlenül utal a költő regény tervére. (A szerk.)