Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - SOMLYÓ GYÖRGY: (Több híján) két szó Pilinszkyről

(Tőbe híján) két szó (Pitinszkyröí PILINSZKY JÁNOS „önéletrajzaim" — Résziét egy készülő regényből — Még a pillanatra is pontosan emlékszem. 1969 november elején, amikor az iskolából kijövet a többi kislánnyal rágyújtottam egy cigarettára, életem első cigarettájára, amit rögtön el is nyomtam a következő házfalon, hirtelen mintha viharba kerültem volna, mindenem elnémult és megállt. A homlokom, a hajam, a ruhám. Azóta vagyok szép. Minden megállt és elnémult rajtam. Ahogy ez a férfi is ált valahol, vagy inkább, igen, inkább valamikor. Az apám? Nem, ez a férfi sose volt az apám. Utánoz, másol, ismétel valamit, de nem megy neki! Közben unszolják, utasítják és nézik őt. Végre! Többé senki se figyel rá, akár el is mehetne. Tette, akár egy kéz, elrendezi és kisimítja homlokából a haját. Amikor elnyomtam a falon a cigarettát, megégettem az ujjamat. Másként a többiek biztosan észrevették volna, hogy nem megyek utánuk. Szépségem azóta egyetlen folyamatos ütés. Még az ujjam is hiába perzseltem meg, igyekezve megszabadulni parazsától. A csapás nem az ujjamra tapadt rá, hanem mindenemre, mint valami mértéktelen vaskorona, minden irányból érkező szorítás, messziről, roppant meszsziről, de nem a mindenség súlytalanságával, hanem épp ellenkezőleg, az égitestek tonnáival és tonnáival. Éjszaka elfogott a remény. A fürdőszobában tövig nyirbáltam hajamat, és édesapám borotvájával két hoszszú vágást húztam az arcomra. Rövid időre rá éreztem, hogy két meleg esik siklik a cipőmbe. A fürdőszoba leszállt a pince alá, én meg a vaskorona súlyától belezuhantam a tükörbe. Megkönnyebbülés volt levetnem ruhámat és fölöltenem azt a másikat, amit azóta se cseréltem le. Egy nagy épületben lakom tökéletesen egyedül. Nem alszom és nem eszem. Nagyon ritkán hánykolódom ugyan, képek bombáznak, de különben csendes vagyok, kisimult és nyugodt, mint a vidék hófúvás után. Gyönyörűek a mozdulatlan képek! ők valóban olyanok, mint a gyerekkori hóesés. Olyan hideget árasztanak, aminél a kályha mellől csak a hulló hó látványa melengetőbb. "My Autobiographies" Excerpts from a Novel in Process I remember the moment exactly. In early November, 1969, when I lit up a cigarette after school along with the other little girls, my first cigarette which I immediately put out against the nearest wall, suddenly, as if I had gotten into a storm, everything about me turned mute and stopped. My forehead, my hair, my dress. I've been beautiful ever since. Everything stopped and turned motionless about me. Just as this man is standing somewhere, or rather, yes, sometime. My father? No, this man was never my father. He is imitating, copying, repeating something, but not well! Meanwhile, they urge, order and watch him. At last! No one's paying attention any more, he might as well leave. His deed, like a hand, arranges and smooths the hair out of his face. When I put the cigarette out against the wall, I burnt my finger. Otherwise, the others would've surely noticed that I'm not behind them. Since then, my beauty in one continuous plague. In vain I scorched my finger, trying to free myself of its embers. The plague did not adhere to my finger, but to all parts of me, like some immense iron crown, a pressure coming from all sides, a distance, a formidable distance, but not with the weightlessness of the universe, rather, on the contrary, with the countless tons of celestial bodies. At night, hope overpowered me. In the bathroom, I cut my hair to the roots and made two long slashes on my face with my father's razor. Shortly I felt two warm streams sliding into my shoe. The bathroom sank beneath the cellar, and from the weight of the iron crown, I fell into the mirror. It was a relief to take off my dress and put on that other, which I've been wearing ever since. I live in a big building all by myself. I don't sleep and I don't eat. I do toss about at times, pictures bombard me, but otherwise I'm quiet, smooth and calm, like the coutryside after a storm. The motionless pictures are beautiful! They really are like the snows of childhood. The cold they emit is surpassed only by the warming sight of falling snow from beside the stove. Translated by J. E. SzSllősy lesz... De belekezdett egy sokrészes prózai műbe, valamiféle „regénybe", melynek tervezett címe Önéletrajzaim: ebből szívesen adna részletet. Örömmel vettem a közlést és a kéziratot. Talán még inkább, mintha verset adhatott volna. Hiszen egy új - méghozzá nagyobb kompozícióból származó - Pilinszky-prózarészlet még izgalmasabb primőr lehet új versénél is, és nem kevésbé költészet, mintha vers volna. Nem is csalódtam. A rövid próza-részlet merő költészet volt. „Szépségem azóta egyetlen folyamatos ütés." Ilyen és hasonló mondatokkal. A számot a szerkesztés külső hámján is antológia-ellenesen szerkesztettem meg.