Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - FODOR ANDRÁS: Találkozások Pilinszkyvel

Fodor ßndras TALÁLKOZÁSOK PILINSZKYVEL Arról, hogy van egy Pilinszky János nevű költőtársam, kaposvári diákként minden bizonnyal az újjáéledt pécsi Sorsunk folyóirat 1946-os, harmadik (az évi utolsó) számából értesültem. Meglepő talán, de a folyóirat recenzense, Alaksza Ambrus költő, esztéta, hajdan a Nyugat munkatársa, pár hónapra elhiteti velem, hogy a Trapéz és korlát szerzője teljesen érdektelen szóbűvölő. Hogyan is akar valaki ilyen se-íze se-bűze hétköznapi néven poéta lenni? Aggályom csak addig tartott, amíg Takáts Gyula révén kezembe nem kerültek a Magyarok folyóirat első számai, míg a 46-os évfolyam 2-3-as példányában, baloldalt a lapaljon, kéthasábos szedésben rá nem bukkantam Pilinszky Harbach, 1944 című versére. A József Attiláéra emlékeztető, robbanásig sűrű szavak, az egymást fokozó szakaszok kitartott hangja, gyújtószalagként izzó-fenyegető drámaisággal lobbantotta rám a megélt háborús évek iszonyatát, újkori históriánk legnagyobb megaláztatását, eleven fortéimét, melyet a szárszói sínek önkéntes mártírja még csak jósolt utolsó verseiben. Nem sokkal később, az Eötvös Kollégium könyvtárából elsők közt pótlom Pilinszky kötetének olvasását. Hamarjában ilyesmiket jegyzek le róla: „.. .lírájának állandó feszültsége, atmoszférája van. A jambus tökéletes, már szinte túlságosan meg van töltve... Színtere állandóan a tág világ, melyben csak a csillagok rebbennek, mint elhagyott egek vizébe zárt halak, tűnődve úszó madarak az irgalmatlan és süket távlatok közt... Egész világa kötött, meghatározott és szenvedtető. Néha mintha csupa indulatok, tüskék, tőrök közt járna (Kánikula). ... Nagy vers a címadó, a Téli ég alatt, a Harbach, 1944. Ha nem írna többet, a Miféle földalatti harc befejezettsége önmagában is tisztán mutatná fel értékeit." Szerencsére publikál tovább. Az Újholdban, Válaszban olvashatom új költeményeit s alig egy év múlva személyesen is megismerhetem. 1948. március 17én, a Kollégiumbeli kultikus Szerda-esték egyikén, melyre netán utolsó ifjúsági demonstrációként felvonul az Újhold szerkesztőgárdája. A bemutatkozás lehetőségét Rába György teremti meg, ki Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes római, párizsi távollétében a folyóirat tulajdonképpeni megbízott szerkesztője. Jár közénk az Eötvös Kollégiumba munkatárs-keresőben, már korábban is fölajánlja, publikáljunk a lapban. A díszterem asztala mögött így foglalnak helyet az írók, balról jobbra: Pilinszky, Kormos, Darázs Endre, Szabó Magda, Gyárfás Miklós, Mándy Iván, Somlyó, Major Ottó, Benjámin László és Rába György. Aznapi krónikám szerint „Darázs kezdi a felolvasást: »A tyúk tojásán, lázas, nyugtalan. / Nem tudja - érzi: hivatása van. / Költ. Semmiből a létre költöget / Pityegést csak és fázós pelyheket; / Az egyik semmi. Másból lesz makacs / Hajnaltaréjjú, tündöklő kakas...« Akármilyen idétlenül recitálja az alkata szerint is madárszerű szerző Vita című versét, süt belőle a tehetség. Gyárfás nagy