Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SEPSI ENIKŐ: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson színháza

és misztikus között. Továbbá: Uő: La métaphysique religieuse de Simone Weil, Paris, Librairie Philosophique J. Vrin, 1971. 7 Marc Eigeldinger: Mythologie et inter textualitè, Genf, Slatkine, 1987. 8 A szöveg szót itt nyilvánvalóan a tágabb, kristevai jelrendszer' értelmében használom. (Julia Kristeva: La révolution du langage poétique, Seuil, 1974. 60.) 9 Michael Riffaterre: La trace de l'intertexte, in: La Pensée, 1980/215. 4-19. (Magyarul: Helikon, 1996/1-2, 67-81.) 10 AT, 116-117. 11 Pilinszky János: Tanulmányok, Esszék, Cikkek (TEC) IL, Budapest, Századvég, 1993. 90-92. 12 Pilinszky János: A „teremtő képzelet" sorsa korunkban, in: Összegyűjtött versek, Századvég, 1992. 78. 13 Platón: A lakoma, XXIX. fejezet. 14.Vö.: Schein Gábor: A csend poétikája Pilinszky János költészetében, in: Jelenkor, 1996/4. 365. 15 Simone Weil: La Connaissance surnaturelle (CS), Párizs, Gallimard, Coll. Espoir, 1950. 67, 83, 264. 16 CS. 48. 17 Bárdos László ford. 18 Vető Miklós: La métaphysique religieuse de Simone Weil, Paris, Librairie Philosophique J. Vrin, 1971. 19 A passió időviszonyairól bővebben és pontosabban olvashatunk Borbély Szilárd kiváló elemzésében: A bal lator keresztje, Jelenkor, 1990/9. 758-763. 20 Simone Weil: Jegyzetfüzet II. 37. 21 Pilinszky János: A ,, teremtő képzelet" sorsa korunkban, in: i. m. 79. 22 NT. 87. 23 Jegyzetfüzet I. 42-43. 24 Jegyzetfűzet I. 38. 25 Vö.: Pilinszky János: De quelques problèmes fondamentaux de l'art hongrois contemporain à la lumière de la pensée de Simone Weil, in: Liberté (Montréal), XIV, 1972/6, 14-19. (Pilinszky 1972 júniusi Sorbonne-on tartott és a kanadai „L'écriture et l'errance" c. költőtalálkozón elhangzott előadásának szövege); ugyanezen szöveg apróbb szövegmódosításokkal: Regard sur l'art hongrois dans l'optique de Simone Weil, in: Études, 1973. május, 727-30. Magyarul: TEC II. 217. 26 Tandori Dezső az Utószóról: „a Harbach, a Francia fogoly világtematikájának átvezetése a konszolidált életbe, az Apokrif visszhangzása az Utószó" (Tandori Dezső: „A puszta súly a kihűlő kupacban " - Pilinszky Jánosról, in: Kortárs, 1981/11. 1813. Balassa Péter szerint „az Apokrif utáni versek egyúttal az apokalipszis utáni (nem művészi értelemben vett) kifáradásról is szólnak, és a konkrét apokalipszistől való eltávolodásról (ami csak az emlékezet egzisztenciális alaprétegében való mélyebb rögzülést jelenti)", s erre példaként éppen az Utószót idézi. (Balassa Péter: A látvány és a szavak. Harmadnapon - huszonöt év után, in: Uő: A látvány és a szavak, Bp. 1987. 165.). 27 Kiemelések tőlem. 28 W. K. Wimsatt és M. Beardsley The Verbal Icon c. művére (University of Kentucky Press, 1954) utal Ricoeur (Uő: La métaphore vive, Seuil, 1975. 262-266.) 29 John Cage: A csend, Pécs, Jelenkor, 1994. 203. 30 A költő által Párizsban, a Théâtre de la Musique-ben látott négy órás változatról (a naneyi előadás hét órás volt) nem készült felvétel. (Wiener Pál szíves szóbeli közlése, hogy Pilinszky nem látta az Espace Cardin-ben játszott „Prológust", a főelőadás rituális bevezetőjét.) A New York-i Byrd Hoffmann Alapítvány Wilson Archívuma rendelkezésemre bocsátotta az iowai 1970-es premier két jelenetének („Murder Scene" és „Forest Scene) néma amatőr felvételét. Az előadásról sajnálatos módon csak ez az egy felvétel készült. A Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthető meg. 31 Pilinszky János: Merre, hogyan?