Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SEPSI ENIKŐ: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson színháza

32 Pályi András: Wilson és Pilinszky, in: Jelenkor, 1988/4. 323. 33 NT. 117. 34 Pilinszky költői megfogalmazásának létezik megfelelője a színházi szakirodalom nyelvén is: „L'alliance d'un temps et d'un espace constitue ce que Bakhtine, dans le cas du roman, a nommé un chronotope, une unité dans laquelle les indices spatiaux et temporels forment un tout intelligible et concret. Appliqué au théâtre, l'action et le corps de l'acteur se conçoivent comme l'amalgame d'un espace et d'une temporalité: le corps n'est pas seulement, dit Merleau-Ponty, dans l'espace, il est fait de cet espace - et, oserions-nous ajouter, fait de ce temps. Cet espace-temps est à la fois concret (espace théâtral et temps de la représentation) et abstrait (lieu fonctionnel et temporalité imaginaire). L'action qui résulte de ce couple est tantôt physique, tantôt imaginaire. L'espace-temps-action est donc perçu hic et nunc comme un monde concret et sur „une autre scène" comme un monde possible, imaginaire. (Patrice Pavis: L'Analyse des spectacles, Párizs, Nathan, 1996. 139.) 35 Alberto Giacometti: Écrits, Párizs, Hermann, 1990. 188. 36 John Cage: i. m. 203. 37 L. erről Claude-Henri Buffard interjúját Wilsonnal a Time Rocker c. 1997-es rockopera programfüzetében. 38 Laurence Shyer: Sheryl Sutton, in: Robert Wilson and his collaborators, New York, Theatre Communications Group, 1989. 11. A „ByrdwoMAN" elnevezés első tagja Mrs. Byrd Hofman nevéből származik (és szójáték is egyben), aki fogyatékos gyerekeket gyógyított a tánc, a mozgás segítségével, s aki Wilsont is átsegítette tizenhét éves koráig tartó dadogásán. Wilson az 1968-ban alapított amatőr színházi társulatot is róla nevezte el Byrd Hoffman School of Byrdsnek. Ezen a néven szerepeltek Nancyban és Párizsban is 1971-ben. A ByrdwoMAN Wilson egyik korai előadásának a címe, amelyben a tényleges ByrdwoMAN hol Wilson, hol Meredith Monk volt, én itt szabad értelmezésben használom ezt a kifejezést. 39 L. a 37. jegyzetet, továbbá: Bob Wilson, le génie des lieux (Franck mallet interjúja Bob Wilsonnal), in: Le Monde de la Musique, 1996/12. 41. 40 Stefan Brecht: Robert Wilson on his work with Raymond Andrews on Deafman Glance, in: Uő: The Theatre of Visions: Robert Wilson, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1978. 428-432; és Lise Brunei: D'Isadora Duncan à Andy Warhol (beszélgetés Bob Wilsonnal), in: Les Lettres Françaises, 1971. j ún. 2. 41 Marie-Claire Pasquier: Bob Wilson et l'Europe, lieu de mémoire, in: Théâtre/Public, 1992/106. 31. 42 Bob Wilson, le génie des lieux (Frank Mallet interjúja Bob Wilsonnal), in: Le Monde de la Musique, 1996/12.40. 43 Wilson gyakran vall arról, milyen nagy hatást tettek rá Sybil Moholy-Nagy képzőművészeti órái, melyek inkább szabad asszociációkra épülő performance-ok, mintsem didaktikusán megszerkesztett előadások voltak. A kivetített képi anyagot nem kísérte az előadás szövege, s a szöveget nem illusztrálta a vetített kép, miközben párhuzamosan haladtak egymás mellett. (Stefan Brecht: i. m. 16-17.) 44 Louis Aragon: Nyílt levél André Bretonhoz - A süket pillantásáról, a művészetéről, a tudományról és a szabadságról, in: Vigília, 1996/9,701-706. 45 Claude Baignères: Bob Wilson entre la technique et les rêves, in: Le Figaro Littéraire, 1974. okt. 3. 46 Csakúgy, mint az iowai bemutató két jelenete, ez is megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 47 Frank Rich: Robert Wilson 's Deafman: Impaired Visions, in: New York Times, 1987. július 20. 48 Stefan Brecht: L'Art de Robert Wilson (Le Regard du sourd), Párizs, Christian Bourgois, 1972. 56. 49 TEC. IL SI, 169. (vö. Simone Weil: Cahiers I. Párizs, Pion, 1970 (1951.) 159.) 50 CS. 78. 51 Shyer: i. m. 7.