Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)
SEPSI ENIKŐ: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson színháza
gánmitológiájában a vesztőhely általános érvényű képében absztrahálódik, hogy létrejöttével a történet részévé, részesévé válik, éppígy a wilsoni színházban - jóllehet az korántsem sugallja ilyen transzcendencia létét, sőt kifejezetten antiplatonikus - az előadás válik bűnténnyé, mert egyrészt újra és újra megtörténtté teszi a prezentációt (re-prezentáció), másrészt paradox módon éppen a tanú-állapot distanciája teszi cinkossá, tehát részvevővé a nézőt, mivel ez őt folyamatos értelemalkotásra és újraértelmezésre készteti. A virtuális és a megtörtént múlt időtlen képpé válnak a költészetben és a színpadon, az egyik megtörténik, a másikért mindkettő csak könyörögni tud, vagy úgy, hogy hisz a megváltás lehetőségében, vagy úgy, hogy hitetlenül is „mutatja magát" (Nagyvárosi ikonok), ad még egy esélyt annak, amit képpé tesz. („Megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg, holott elkövettem" - Merénylet.) Wilson egy interjúban a következőképpen szól erről a művészi folyamatról: „Nem szerencsés vallásos magatartást színpadra vinni. A színház nem templom. Munkáim számomra vallásos tapasztalati formák, még ha ez ellentmondásosnak tűnhet is. Wagner Parsifaljában, amelyet én is színre vittem, szerepel a színen egy vallásos szertartás, amiben semmi vallásos nincs. Ezek a lovagok, ahogy nevetségesen menetelnek a Graal körül... Nagy a különbség spiritualitás és vallás között. Amikor a ParsifalX megrendeztem, nem akartam egy ál-vallásos szertartást mutatni. Sokkal inkább egy egyetemes spiritualitás fogalmaiban gondolkodtam. Wieland Wagner lánya, Nike Wagner azt írta egy cikkében, hogy ez a produkció áll legközelebb Wagner eredeti elképzeléséhez, amennyiben a kereszténységet egy egyetemesebb gondolatiságba ágyazza." 63 Nem mást fogalmaz meg itt Wilson, mint annak a művészetfelfogásnak egy értelmezését, amelyről A „ teremtő képzelet" sorsa korunkban című esszében szól Pilinszky, s amely szerint a művészet alapvetően vallásos eredetű, és minden nagy mű - függetlenül az alkotó világnézetétől és a mű választott témájától - parafrázis, inkarnáció. Az alkotói feladat megosztásának, a töredék mindig csak pillanatnyi kiegészülésének elfogadása nyitja meg - legalábbis e tanulmány részleges konklúziója szerint - a Szálkák és a két utolsó kötet felé vezető utat, amelyen haladva „a megírás leírásnak tűnik" 64 . Jegyzetek 1 Simone Weil: Jegyzetfüzet 1, Új Mandátum, 1994. 93-94. (Uő.: La Pesanteur et la grâce, Pion, 1988(1947). 169-170.) 2 Emilios Ambasz: Robertos Wilson, Luminarios (premier régisseur) et maître, in: Robert Wilson (Meubles sculptures, dessins, textes), Párizs, Centre Georges Pompidou, 1991. 3 Pilinszky János: KZ-oratórium 4 Pilinszky János: Naplók, Töredékek (NT), Osiris, Budapest, 1995. 60. 5 NT. 71. 1963-as párizsi útja során veszi meg valószínűleg a Kegyelem és nehézkedés c. kötetet, s a következő évben kezdi el olvasni. 6 Vető Miklós javasolja ezt a megnevezést (Uő.: „Bevezetés Simone Weil gondolatvilágába", in: Magyar Műhely, 1964/10. 21-27.), különbséget téve filozófus, vallásos gondolkodó, teológus
