Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SEPSI ENIKŐ: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson színháza

Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul ül pohár bora előtt. (Amiként kezdtem) Wilson színháza, a látványok, a vizualitás színháza erre a színpadra lép fel (színház a színházban). „A MŰVÉSZET BŰNTÉNY" (JOHN CAGE).

29 A SÜKET PILLANTÁSA

30 ÉS A KÖLTÉSZET MINT A LITURGIA RÉSZE „Ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban." (Pilinszky János)

31 Találónak érezhetjük Pályi András észrevételét, miszerint Grotowskinál a dramaturgia, Wilsonnál azonban inkább a színészet érdekli a költőt.

32 Pilinszky fentebb idézett, Grotowskiról szóló 1968-as írásának középpontjában a dráma és az előadás mozdulatlansága áll, az 1974-es naplójegyzetében már a színészé, a művészé. Vagyis a színész mint a művész jól érzékelhető képe jelenik meg ebben a szövegben, a színház pedig mint az általában vett művészi folyamat láttatója. A naplójegyzetet továbbolvasva látjuk, hogy a költő értelemszerűen a költészetet és a drámaírást is ilyen folyamatnak tartja. Az „odaadás tárgya" és az „ihlet tárgya", vagyis a művészi figyelem tárgya - valamiféle kiszemelt valóság, vagy a passió centrumában álló költő szóhasználatával: irrealitás - és a mű közötti egyenlőségjelet (kettőjük párbeszédét) teszi felfoghatóvá a színház. Azt, ahogy azonossá válik a kettő. Kiváltságos szerepe, hogy megmutassa azt, amit „minden egyéb művészet végrehajt, de sose ábrázol".

33 A színház létmódjának lényege, efemer volta teszi lehetővé ennek az egyenlőségjelnek a felvillantását, mely tulajdonképpen nem más, mint a színházi akció. A konkrét világ (amit a színen látunk) és a képzeletbeli világ (amit a konkrétan megjelenőben felismerünk, benne megismerünk) az akció hic et nunc-jában kapcsolódik össze és válik eggyé. A pontszerű mozdulatlanságok egymásutánjában a színész és a tárgyak teste biztosítja a kontinuitást.

34 A süket pillantásának mozdulatlan művésze Sheryl Sutton, a főszereplő, a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című fiktív dialógusban Pilinszky hangján megszólaló Sheryl modellje. Mintha mozdulatlanságát nem valami idézné elő. Nem pusztán kimerevített szegmentuma egy hosszabb cselekménysornak, melyet hozzáképzelünk, hanem mintha magában hordaná mozdulatlanságának princípiumát. Legalábbis látszólag. Mintha. Még a létmódjából következően legnyil-