Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JUHÁSZ PÉTER: Nagy László és a bolgár népdal

Mi késztette a változtatásokra? Puszta szeszély vagy önkény? Nem. Nagy László költői megnyilatkozását itt is a magyar népköltészet hagyománya irányította. A sor végén lévő szavaknak a következő sor elején való megismétlése, az epanaphora, ugyanúgy népi eredetű, mint a gondolatritmus, a parallelizmus. A gondolatritmus alkalmazásával célja bizonyára az volt, hogy a dal alapjául vagy legalábbis ennek a résznek kényszerítő okául, forrásául szolgáló főérzést, alaphangot zengésben tartsa, és mint a zenében egy motívumot, tovább fűzve, alakítsa, kifejtse. Kétségtelen ugyan, hogy Nagy László fordításában itt is az öntudatos művészi munka érvényesült, de az a magyar népköltészet természetes, ősi, örökölt hagyománya szerint történt. Más kérdés, hogy van-e joga a költő-műfordítónak, akár a saját népe hagyományai alapján is, olyan mértékben módosítani egy másik nép dalait, mint ahogy a nép névtelen énekesei naponta megteszik. Hiszen a lelki közösségben élő nagy tömegek ösztönszerű variáló készsége mindig egyféle irányba működik, s így alakulnak ki a pregnánsan egységes népi, nemzeti stílusok. „Minden nép a jóról és a rosszról saját nyelvén szól", mondta Nietzsche; Nagy László a népdalnak azt a mélyrétegét igyekezett felmutatni, amely egyetemességével meghaladja ezt a distanciát. Bartóktól tanulta meg, hogy a népköltészet legmélyebb rétegeinek megismerése felveti az összehasonlítás szükségét. Jegyzetek 1. Tiszatáj 1976. 8. sz. 52-59. 2. Nagy László: A fordító utószava. In: Sólymok vére. Bp. 1960. 429. 3. Csoóri Sándor: Darázskirály. In: Faltól falig. Bp. 1969. 164. 4. Szablyák és citerák. Bolgár népdalok és népballadák. Bp. 1953. 143. 5. Margarétás záporok. Mai bolgár költők. Bp. 1973. 40. 6. Makedóniai bolgár népdal 7. Sebő Ferenc - Nagy László: Szokolova peszen - Sólyom-ének. (Bulgáriában kiadott hanglemez.) 8. Primovszki, V.: Rodopszka narodna lirika. Szófia, 1952. 46. 9. Fehér szél támad. In: Sólymok vére i. m. 7. 10. Nagy László: A versmondó: In: Nagy László: Himnusz minden időben. Bp. 1965. 51. 11. Székely gyerkőc és Latinszki király (Helyesen: Latin király, Nagy László itt a magyar fordításban is megőrizte a bolgár nyelv jelzős alakját) In: Sólymok vére, i. m. 163. 12. A hét király és a Szerecsen. In: Szablyák és citerák, i. m. 28. 13. Jána kakukká válása. In: Szablyák és citerák, i. m. 159. 14. Legény fekszik tengerpartra. In: Sólymok vére, i. m. 26. 15. A hét király és a Szerecsen. In: Szablyák és citerák, i. m. 26. 16. Ld. a 13. számú jegyzetet. 17. Csavdár vojvóda és Lalus. In: Sólymok vére, i. m. 338. 18. Oszinin - Burin: Goro le, mako hajduska. Szófia, 1952. 101. 19. Csavdár vojvóda és Lalus. 1. h. 342.