Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
BOTKA FERENC: Déry Tibor és Nagy László
DÉRY TIBOR ÉS NAGY LÁSZLÓ Nem tartoztak egymás szoros baráti köréhez. Már csak azért sem, mert nemzedéknyi korkülönbség állt köztük. Nagy Lászlót az 1945 után indulók lelkes társasága vette körül, amelyet a népi kollégiumok „fényes szellői" röpítettek a magasba. Déry Tibort viszont azok, akiknek a többsége a húszas években indult, már kötetek egész sora állt mögöttük, s a harmincas évek vezető folyóiratainak: a Nyugatnak, a Szép Szónak, a Válasznak, a Magyar Csillagnak az elismerése kísérte munkásságuk. És mégis, a kettőjüket elválasztó 31 éves korkülönbség ellenére egész életpályájuk során olyan mély vonzódás élt bennük egymás iránt, hogy annak érzelmi hőfokát már-már nehéz észérvekkel megmagyarázni. Olyan jelenség benyomását kelti, amely valahonnan az értelem túlról, a zsigerek vonzásaiból és taszításaiból táplálkozik. (E kapcsolat kivételessége talán abból is érzékelhető, hogy Nagy László volt az egyetlen a maga nemzedékéből, akinek érdekében az amúgy igencsak kevés bírálatot író tollat ragadott.) Az utókor mindezzel kapcsolatban legfeljebb csak a kérdéseit fogalmazhatja meg: Miért adta át egyáltalán a pályakezdő - 1949-ben megjelent első verskötetét, a Tűnj el fájást az akkor talán még nem is igen ismert idősebbnek? Ráadásul kedves dedikációval, amelynek betűi látható izgatottságról tanúskodnak? 1 Miért fogadta őt azonnal szívébe a megajándékozott? Talán mert a nehézkes mozgású 24 éves fiú saját ifjúkorát, életének első tíz évét juttatta eszébe, amikor csonttuberkolózisa miatt ő is akadályozva volt a mozgásban? Vagy származása miatt, felidézve az Illyés Gyulával való egykori találkozást Párizsban, és későbbi közös látogatásait annak rokonainál Rácegrespusztán; ahol a városból jött lelkesen - s időnként naivul vallatta vendéglátóit a paraszti lét hétköznapjairól? Vagy a versek frissessége ejtette meg? Köztük néhány kép: éjszakára beheged még a víz színe csipkésen s ha a madár reggel rálép, csillámolva szétzizzen. " vagy talán egy ritmusképlet: „Füles bagoly száll sitsogi'a kóbor kutya hasas nyúlra vadászik a mezőben "
